Sétáink

Szeretünk útra kelni, legalábbis én minden nap várom, hogy kimehessek a házból. Boró viszonyulásáról csak annyit tudok megállapítani, hogy nem tiltakozik, egyedül a sapkafelhúzás bosszantja egy cseppet, amint pedig beöltöztetem az eszkimo-ruhájába, már laposakat pislog, s ha kiérünk a levegőre csupán percek kérdése és elalszik vagy legalábbis lehunyja a szemét. Ezekben a napokban sokmindent nem láthat a nagyvilágból, ugyanis az állandóan változó időjárás miatt legtöbbször az arca elé kell húzzam a babakocsi szélellenzőjét vagy épp a takarót. Végülis nem is a bámészkodáson van a lényeg, tekintettel arra, hogy többynire szundít a drága, hanem a friss levegőn, ami beszippanthat a legtöbb másfél órás kintlétünkkor.

Három hetes kora óta minden nap kidugtuk az orrunkat a levegőre. Reggelente lesem hol az eget, hol a hőmérőt, s szurkolok, hogy a déli evés környékén legyen egy kis jó idő, ha a nap nem is süt, de legalább a szél ne fújjon és ne essen az eső. Hószállingózásban már voltunk kint, a nagy havazást már nem vállaltuk be, mert a kocsink kupolája nem túl stabil, így nem tudjuk kikerülni a hópelyheket. A gyermeket pedig nem szeretném eláztatni, na meg az sem lehet kellemes, ha alvás közben az arcán olvadnak el a pelyhek. Egyébként más baj nem történhet.

Nekem is nagy szükségem van a mozgásra, a levegőre, a társaságra. Útközben összefutunk még ismerősökkel, kicsalogatjuk a kismama-ismerősöket (remélhetőleg tavasszal többen leszünk már), meglátogatjuk a nagy- és dédszülőket, illetve barátokat, volt kollégákat: eddig minden napra kitaláltunk egy jó uticélt, ha nem más át fizettünk és bevásároltunk. Utóbbiak esetében egy őrző szemre szükség volt, ugyanis kevés boltba lehet kocsistól begurulni, így a kicsit kint kellene hagynom valakivel. Erre a célra szívesen jelentkeznek a rokonok és ismerősök, tehát szerencsések vagyunk, mert ha pesztrára van szükségünk, mindig van és lesz valaki. :)

Úgy gondolom ezeket a napokat mindenképpen ki kell használni, addig amíg nem sürüsödik be jobban a programunk, illetve amíg az idő is engedi. Később bizonyos délelőttöket felemészt majd az ételkészítés (hamarosan ugyanis neki kell állnom ismét főzöcskézni), illetve lesznek olyan napok is, valószínű, amikor csak épp az udvarra vagy az ablak közelébe tudom kirakni Borót.