Micsinál?

A miért? és mi ez? kérdésekhez (még) nem jutottunk el, viszont az elmúlt egy hét standard kérdése, ami naponta többszőr előjön, az, hogy ki mit csinál épp. Ha erre rázendít, akkor legalább 5-10 szereplőt végigkérdez, majd a tárgyak, állatok felől is érdeklődik.

A válaszadáskor nyilván elég nehéz mindig valós dolgokat mondani, hiszen honnan tudnám, a gödei Márton bácsi, meg a lovai épp mit csinálnak (ők egyébként egy visszatérő motívumként szerepelnek a kérdéssorban), vagy hogy Anna (az unokatestvére) délben 12kor épp mit csinál, azt is csak feltételezni tudom, hogy valamely pajtikája, játszótársa a nap bizonyos pontján mivel van elfoglalva. A csúcs az amikor saját magát is megkérdi: Bojóka micsinál? Persze erre is kell válaszom legyen.

Ez a játék azért is jó, mert példaként tudom felhozni egyik másik szereplőt, hogy este pl. majdnem mindenki már a vacsoránál, az ágyvetésnél, hácsikánál tart. Így Borónak is természetesebb, hogy milyen program következik, hiszen ha felsoroljuk, hogy Anna, mama, tata, a csúszda, a motor, mindenki készül lefeküdni, fogat mosni, locsizni stb, akkor Boró is a jaurtkáját (alap a vacsoránál) és Kippkoppékat emlegeti, hiszen róluk szoktunk olvasni mostanában lefekvés előtt.

Aranyköpések 3

Mint derült égből villámcsapás....

- Milyen kár, hogy nincsenek a barátaim (mamáéknál rendezte a kisasztalon levő holmikat, amikor bedobta ezt a kis szövegrészt a Bogyó és Babócás rajzfilmből, olyan mondat, ami az akkori cselekvéséhez nem igazán talál, de jót nevettünk az alapos, artikulált előadásmódon)
- Szerintem nincsenek is boszorkányok! (beraktam a babakocsiba, rám nézett, majd ismét Bogyó és Babócásból "idézett")
- Szerintem egyáltalán nincs is Télapó! (amint ezt a mondatot reprodukálta, már kuncogott is magán, mert tudta, hogy nagy sikere lesz)
- Jaj, valaki elvitte a sárga tálamat a mézespogácsákkal! (evés közben dobta be az újabb rajzfilmszöveget)

- párdon
- bocsánat
- Jaj, Istenem... megijedtem! (megbotlott a szőnyegben és lesuppant a folder, ami ezt a reakciót váltotta ki belőle)
- Jesszus Mája
- aztamindenit

Hízelgés
- Apa, milyen szép a ruhácskád! (többszőr hallotta ő is, hogy megdícsérik a ruhácskáját, frizuráját, így az egyik készülődésként, ő is hízelgett az apjának, majd hozzábújt, amivel végképp levette őt a lába alól)

- Anya felvette blúzocskáját! Szép blúzocskáját!
- Anya, csinos vagy! (s megöleli a lábamat)

Idegennyelv

- Mulcumé - mulțumesc (csak gyanítani tudjuk, hogy valamelyik üzletben ragadhatott rá ez a szó, mert mi biztosan nem mondtuk neki, érdekes viszont, hogy jó szövegkörnyezetben használja, mintha értené, hogy a köszönés roman változata)

Érdekes szavak, szópárosítások

- imoládé (limonádé)
- sziszegő hal (sziszegő kigyó és tátogó hal kombinációja)
- óvodámba (ez kb. így hangzik el elég gyakran: "megyem óvodámba")

Mostanában menő dalocskák

- Bóódog szülenapo, kíványu, hogy legyen még, sokilyennénapod..... (Boldog születésnapot!)
- Zimme-zumm-zimme-zummm....Puská Bábó későn futott....
- Minél inkább havazik, annál inkább havazik (Micimackó)

Öltözködik reggeltől estig

"Megyünk is!", "Öltözööööm!", "Találkozunk....", "Megyem dógozni" - legújabban ezek a mondatok hangzanak el naponta többszőr, de főleg a délelőtti órákban. Úgy látszik nagyon ráhangolódott Boró a készülődésre, a jövés-menésre, mert állandóan öltözködik és menne valahova. Felöltözik, majd ráül a kismotorra, integet és száguldozik fel s alá a házban.

A ruhadarabok mérete, alakja és színe teljesen mindegy neki, a lényeg, hogy rongydarab legyen, amit vagy a fején probál behúzni vagy a lábára felvenni. A haját mostanság épp csak indulás előtt merem elkészíteni, különben úgyis összeborzolná a sok tépászással. Persze a hidegre hivatkozva ő maga tesz sapkát, kalapot a fejére. Tény, hogy hosszú percekig elvan ezzel a tevékenységgel, s ha sikerül felvenni valamit, akkor siet is bemutatkozni az új göncben. Néha mérgelődik is, mert nem tudja kizipzározni a mellényét vagy a karján ragad valamely oda nem illő ruhadarab. Mindenesetre nagyon jó móka. Valószínű a korral jár, de a tükör előtt illegő-billegő és saját magát szórakoztató kis lény igazi csajnak mutatkozik. Összetéveszthetetlenül.

Anya ruhái jó kényelmesek, azokkal kezdem az öltözködést!



Ez a mellény pluszba van, hogy is piszkáljam le magamról?

Óóóóóó, na szedjétek le rólam ezt a mellényt!

Ma így megyem dóóógozni!

Második babavárás...

...valamelyest eltér az elsőtől. Bár az esetek többségében úgy érzem a helyzet magaslatán vagyok, fitten, fürgén és bevállalósan élem az életem a pocaklakóval együtt, néha azért vannak gyengébb pillanataim is. Nyilván a körülmények is eltérnek az első terhességtől, mert a napom nagyrészét nem egy irodai széken töltöm, hanem járok-kelek, gyermeket rendezek.

 A pihenés általában csak reggelente szokott hiányozni, vagyis, amikor felébredünk, hajnali :) 9-10 óra fele, Boróval a legtöbbszőr azzal a gondolattal kelek ki az ágyból, hogy sebaj, majd a délutáni babaszundiba én is bekapcsolódom. Ehhez képest ritkán veszem rá magam, hogy délután is aludjak, mert annak aztán az a következménye, hogy éjjel 2kor is még forgolódom az ágyban. Egyébként az ágyban és szinte minden vízszintes felületen ugyanolyan nehézkesen forgolódom, mint annak idején, Boróval. T szokott poénkodni, hogy úgy mozgok, mint egy lassú emelőkocsi. Ma estétől az altatást is áthelyeztem a hálószobánkba, a nagyágyba, mivel egy idő óta képtelenség volt felemelkedni a bluppról. Minden porcikám elállt.

Estére egyébként is bedurvul a kis pocaklakó. Akkor indul be igazán az élet odabent. Sokszor az az érzésem, hogy valamiért erősebbek a benti nyomások, nem emlékszem, hogy ennyire mozgalmas életet élt volna odabent Boró. Zselyke viszont bátran nyomkod, rugdos, buborékol. Az utóbbi időben többszőr megfordult már a fejemben, hogy vajon a nyomásban volt-e valami ismétlődő, ugye nem jósló fájásról van szó, de aztán megnyugtattam, magam, hogy még korai. De azért a rohamcsomagot összepakoltam :p T egyébként is azzal cukkol, hogy októberig kibujik a legkisebbik Trella-baba.

A két hónapos eltérés (ugyanis Boró decemberi, Zselyke meg valószínűleg októberi lesz) bizonyos szempontból éreztette hatását. Legalábbis, ami a meleget illeti. Valamivel nehezebben bírtam a kánikulát ekkora hassal, mint először. Állandóan hevültem, még este és éjjel is, amikor még csak nem is takaróztam, s rengeteg folyadékot igényelt a szervezetem. Igen, jól emlékszem arra az időszakra is, amikor akaratom ellenére visszavettem a tempóból. Ez a periódus most is beköszöntött. Rengeteget sétálunk, jóval többet, mint két évvel ezelőtt, de már csak lassan és lapos terepen. Valahogy, 35 hetesen eljutottam én is terhestornára, s e kettő együtt remélem segít majd valamelyest a tágulásban. Legalábbis bízom abban, ha nem is könnyebben, de gyorsabban eljutunk a szülésig. :)

Nem mondhatom, hogy félek. Első alkalommal sem féltem. Vagyis a szüléstől, vajúdástól nem. Inkább a szülést követő lassú felépüléstől tartok. Akkor és most is vártam, nagyon vártam a szülés pillanatát. Emlékszem, szinte pezsgőt bontottam, amikor elfolyt a magzatvizem. Rettentően kíváncsi voltam első gyerekemre, most meg azért furdal a kíváncsiság, hogy vajon, hasonlít-e Boróra, neki is oly sok haja lesz, s kék szeme? Elválik.