Mégiscsak rám hasonlít ez a gyerek? Na jó, most a szokásairól beszélek, mert az már egyértelmű, ha egymás mellé rakjuk a Boró fényképeit és a saját gyerekkori fotóimat, nem az én vonásaimat örökölte. Ami viszont az evést illeti, hát, a gyümölcs továbbra is a nagy kedvenc marad. Nem hittem volna, hogy lesz még olyan eledel, amit annyira szívesen fogyaszt, mint azt, és mégis. A jaurt! Mintha mennyei mannát kínálnék neki, s egyik óráról a másikra egy új gyerek ülne az etetőszékben. Semmilyen unszolás, bohóckodás vagy nótázgatás nem szükséges: magától nyitja a száját, s lelkesedve nyeli a jaurtot, a símát és a gyümölcsöset egyaránt. Remélem a tehéntúró, szána és egyéb tejtermékek is elnyerik a tetszését majd. Ha rám hasonlít, akkor ez is menni fog. :p
A főtt ételek (zöldség, plusz husok, tojás meg máj) még mindig nagy kínok között fogynak. Oda jutottunk, hogy ha csak meglátja a tálját, amiben a zöldségpüre (bármilyen változatban) van lekonyul a szája, s mégcsak meg sem kóstolja, elfordítja a fejét, majd kezdődik a hisztivel egybekötött bömbölés. Azért csodálkozom sokszor, mert valamikor még a hússal vegyített zöldséget úgy ahogy, megette, igaz negyven percet ültem mellette, míg lecsúszott a torkán, de na, ezzel is kibékültem, csak egye. Vissza kell vezessük a gyümölccsel való vegyítést, csak ennek az lesz a hátulütője, hogy minden étel gyümölcsízű lesz, s csak ilyen formában fogja megenni. Talán ez sem a világvége, csak kerüljön be a szervezetébe mindaz, ami ebben a korban fontos (tojás, máj, hal, csirke).
Az üveges kajákról sem mondtam le teljesen. Felfedeztük, hogy a DM-ben van egy vegyes gyümölcsös változat, amit teljesen kiürített. Másnap felvásároltam belőle eleget, hogy maradjon a kirándulásunkra. A husos változattal még kisérletezünk, egyelőre 4-0 az eredmény, azaz négy félét probáltunk, de egy ujjnyinál több nem kellett egyikből sem neki, így végül Zsemle örülhettett neki. Most az utolsó "kártyánk" azok a magyar termékek, amelyek gyümölccsel ötvözik a húst. Hátha...műküdik majd a bolondítás.
Drága békeidők, amikor még tátotta a száját a zöldségre is
Borókám kezd belenőni azokba a ruhákba, amelyeket rám adtak huszonnyolc évvel ezelőtt és persze amelyek kímélt állapotban maradtak, s valamilyen emlék fűződik hozzájuk. Először a narancssárga horgolt ruhát adtam rá, amit Gabszi-mama készített nekem, aztán azt a horgolt kalapot hordt(j)a, ami a keresztelőmön volt a fejemen, legutóbb pedig az piros ruhácska került rá, amit szintén Gabszi-mamától kaptam. Most ismét divatos, ugye, a kalocsai minta, tehát észre sem vehető, hogy több tíz éve vásárolták. Persze, Borónak most térden alul ér, én pedig két évesen viseltem, akkor pedig épphogy eltakarta a bugyimat. :)
A gargalizálás mondhatni régi, elkopott sláger (bár még időnként így kommunikál a bogaraival), de azóta már a panasznak és a jókedvű játéknak is van kísérőhangja. Ha jól emlékszem a hatodik hónap jelentette a határkövet, vagyis akkor "eredt el igazán a nyelve", s kezdődött a mondikálás, azaz galagyolás. Többnyire az A magánhangzóhoz társulnak a különféle mássalhangzok, s szótagismétlésből áll a Boró-mondika.
Asztalcsapkodással egybekötött galagyolás
"Á-táááá!"
Kezdődött a "mámmmámámám"-al, aztán a "nyányányá"-val folytatódott, ezek viszonylag rövid ideig tartottak, az igazi slágernek mostanában a "tá-tá-tá" bizonyul. Általában reggelente arra ébredünk, hogy amint kinyitja a szemeit, körülnéz, elkezd mocorogni, rázendít, s érdekes mód nem "tá"-val indít, hanem inkább "á-tá" a kezdőszólam. Persze, ilyenkor az apja hűségesen válaszol neki. Néhányszor az is sikerült, hogy a mi bíztatásunkra zendített rá, azt is mondhatjuk, hogy utánozott.
Máskor csak egymagában mondikál, játszás vagy sétálás közben, mintha a játékaival vagy séta közben a fákkal, járókelőkkel kommunikálna. A kommunikációjának másik jópofa módja, a kuncogás. Nemcsak rámosolyog az emberekre, hanem mostmár többszőr észrevettük, hogy felfigyel a vele szemben ülő gyerekekre, követi a játékukat, megérinti, megpiszkálja, repdes örömében (hevesen mozgatja a karjait), tátott szájjal figyeli a nagyapját, amint ő a béka-kerregést utánozza, kacarászik Zsemlén, felfigyel az ugatására, s keresi a hang forrását, ha a gyerekdalos összeállítást nézi, akkor az ismerős és kedvenc fordulatoknál mosolyog vagy épp kuncog, hasonlóan reagál időnként saját játékaira, ha a kezében forgatja, így el-elszórakoztatja önmagát.
Korábban már szó volt a reggeli felkelés-vissza nem alvás históriáról. Ennek okának a megfejtése mindaddig tartott, amíg először nem velem feküdt és kelt fel a leányzó. A mamáéknál elszállásolt kiscsaj nem hogy a várakozásokon túl teljesített, ami az elalvást és evést illeti, hanem anyukája fejébe rendesen betette a kis szöget. Este és reggel is behörpintett mintegy kétszáz milli anyatejet, amit mostmár én "együltömben" nem tudok nyújtani neki, egy ciciből semmiképp. És lám-lám, teli hassal, nyugodtan és békésen visszaalszik. Kiprobáltam jómagam is.
Miután reggelente szopizott és hát álom nem jött a szemére sem hét órakor, sem nyolckor, csak forgolódott, nyűgölt, nem találta a helyét, a felmelegített tejecskét szívesen elfogadta még, s annak segítségével már lecsendesedett és könnyen visszaaludt. Amikor ezt először eljátszodtam, kicsit rosszul esett, hogy a "saját csapjaim" már kiürültek, s a Drágaságom a cumisüveget választotta, de hát ennek az ideje is el kellett hogy jöjjön, valahogy megszokjuk. Szerencsére a cumisüvegre csak reggelente van "szükség", napközben az elalvásnál még nagy szeretettel bujik mellém, s ha csak meglátja, hogy nyit a tejcsárda, már ki is köpi a cumit, s fordul felém. Igaz, ma reggel, amikor behoztam a felmelegített tejcsit a cumisüvegben, annak is annyira megörült, hogy kiköpte a cumiját, s nyújtotta a kezét, nyitotta a száját.
Egy picit aggódom még, hogy mi lesz, ha kifogy a lefagyasztott tejkészletünk, mert akkor tejporhoz kell folyamodni. Arra nem számítottam, hogy erre is sor kerül egyszer. Persze, nem a világ vége, más gyereke az első perctől tejporon nő fel vagy legalábbis az első hónapoktól pótolja az anyatejet porral is, de valahogy mindig az volt az érzésem, hogy ezek a babák sokkal teltebbek, hurkásabbak, mint az anyatejesek. Remélhetőleg Boró majd nem fújodik fel. Ki kell válasszuk a tuti-tejport :))
Kiszálláson volt Boró a hétvégén. Első alkalommal aludtam külön a lányomtól: ő mamáéknál, mi éjszakai lagzin, más településen, más megyében. Nyilván nem meglepetésszerűen alakult így a helyzet, készültünk is eleget erre a hétvégére, főleg ami az etetést illeti. Az altatás miatt nem aggódtam annyira, mert tudtam, hogy mamáéknak sikerül így vagy úgy lefektetni a kiscsajt, s ha meg is ébred az éjszaka folyamán, kicsi vízzel meg simogatással könnyen visszaalszik. Inkább azt "gyakoroltuk" még a múlt hónapban, hogy fogadja el a lefagyasztott-újramelegített anyatejet cumiból. Néhányszor sikerült is (inkább napközben), kb. három cumisüveget probáltunk ki és kétszer öntöttem el a felmelegített tejet lefekvés előtt, mert csak a cici kellett neki. Rájöttem, hogy ha én is képben vagyok, akkor előkaphatom a világ legjobb és legpraktikusabb cumisüvegét is, neki úgy is én kellek, nem is az éhségről vagy a cumizásról van ilyenkor szó, hanem az én közelségemről. Ezzel magyarázható az is, hogy amikor először Apa fektette le, akkor kisebb huzavona után, elkapta a cumisüveget, s kétszáz mili anyatejet egy szusszra behörpintett, majd a kicsiágyban húzta a csendest.
Szóval, visszatérve az elmúlt hétvégére, a több helyszínes esküvő miatt a reggeli szopizás után már átadtuk Pöndörkét mamáéknak, amíg mi az ifjú párt kocsikáztattuk. Ilyenkor mindig újdonságok történnek. Most a hintában aludta át a délelőttöt, aztán ügyesen megette a gyümölcsadagját, s mire a délutáni szundira került volna a sor, már mi is hazaértünk és vittük is a kiscsajt a lagziba.
Szintén lagzin
Bár a mi asztalunk volt a legközelebb a táncparketthez, így a zene is hangos volt, Boró szeme lekoppant, aztán kivittem kagylóstól, s a teraszon aludt tovább. Az ébédjét elég immel ámmal ette meg, mert borzasztó sok inger érte, s mindenhova figyelt csak a kanalazásra nem, így hol a ruhácskájára hullt a kaja, hol az Apa nadrágját kentük össze.
Délután indulnunk kellett a második esküvőre, de akkor már csak kínozta az elalvást a kiscsaj, se kint, se bent, se az ifjú pár hálószobájában, sehol nem akart aludni, s egy idő után már nem is bántam a dolgot, mert tudtam, hogy akkor könnyebb lesz az esti fektetét. Igy is történt. Svájci óra pontossággal bukott ki a kiscsaj. Az anyatejet úgy itta, mint korábban Apával, az utolsó cseppeket már félálomban. Mire megérkeztünk Ivóba (a kinti lagzi helyszínére), jött is az sms: elaludt, s a tejet is megitta. Éjszaka egyszer sírt fel, valószínűleg felpuffadt a kicsi hasa, mert pukizott egy párat, ivott vizet, majd reggel hat óráig szubndított tovább. S azért írtam fennebb, hogy ha mamáékkal van, történnek újdonságok, mert az első tejcsi után, matarászott egy kicsit az ágyában, majd magától visszaaludt. Bezzeg, ha velem ébred....
Alig vártuk, hogy hazaérjünk, s megszorongassuk a Drágát. Igaz, már az első tíz perc után hiányzott, s pedig csak egy éjszakáról volt szó.
Amióta rák módjára halad kislányunk, megnagyítottuk a játszószőnyegét, hogy ne kelljen állandóan a parkettet kapirgálja. A keresztelőre kapott színes, puha szőnyeg tökéletesnek bizonyul erre a célra, mert elég nagy felületet betakar és ha elfárad ésfejét elejti, tompábban suppan az aljra. Közben nagyon élvezi simogatni és bügyürgetni a szőnyeg szöszeit és (egyelőre) ritkán mozog annyit, hogy letekerje magát róla. Igaz szedtem már össze az alacsony puff alól, ami a kisasztal alatt szokott állni és a vasalódeszka fele is "elindult", de szerencsére sikerült időben megfordítani. Inkább körbe-körbe tekeri, illetve hátrafele, aztán hason, háton, mikor mihez van kedve.
Kipipálhatjuk az első suppanást is, ami az állandó forgolódásnak az eredménye. A pelenkázón bárhova nyulok, muszály egy kézzel mindig tartsam, mert hihetetlenül gyorsan tekeri magát ide-oda (sokszor a pelenkázás is külön kihívást jelent). Az ágyunk egy szinttel lennebb került, azaz csak a matracon alszunk, így onnan szerencsére nem esik nagyot, eddig csak egyszer került le róla, térdre. A suppanás viszont a játszótéren történt. Egy szempillantás volt az egész. Épp tisztába tettem egy húsz cm. magas ülőkén, s maximálisan rá koncentráltam, ő pedig kuncogott a bámuló kislányokra. Nyúlt volna utánuk, de a lányok közben elszaladtak, én pedig csak épp a pelusért nyújtottam a jobb kezem, amikor suttty, mint egy kiscica lehengeredett a gumis talajra, négykézláb, persze, inkább hasra. Én jobban megijedtem, mint ő, mert mintha semmi sem történt volna, úgy figyelt tovább.
A nagy kedvenc, amihez még segítségre van szüksége: az ülő pozíció. Görcsösen szorítja a lábujjait, azokkal egyensúlyoz, hogy el ne dőljön, illetve a kezével igyekszik magát visszatólni, ha mégis kibillen az egyensúlyából. Ülő pozícióból már fordult át hasra, illetve babakocsiban, kagylóban, kiskádban, legújabban a hintában is felhúzza magát, mert ÜLNI akar.
Hiába, ebből a szögből más a világ
Szintén a keresztelőre kaptunk egy járókát vagy bébikompot, amit igazából nem terveztünk használni, mert sokan (főként orvosok) ellenzik azt. Kompromisszumos megoldásként a kerekeit nem szereltük fel, így csak ül benne és matat, mert van egy DJ-pult előtte, mindenféle zenéltető gombbal. Egy darabig jól érzi magát benne. Főként az ételkészítés alatt szoktam beleültetni vagy ha a mosdóba megyek, mert tudom, hogy onnan nem eshet ki.
Az etetőszékben (ami szintén údonságnak számít, mert a régi pihenőszékét muszály volt elraknunk, miután kapaszkodott ki belőle) is jobban kell figyeljem, mert szokása mindent leseperni maga elől, majd fentről lehajol, s nézi, mi hol hever. Persze, miért is dőlne hátra a székben, itt is ülni kell, ha épp zöldséget kell enni, akkor kitekeredik, mint egy kigyó, s a háttámláján levő macikat veszi szemügyre vagy ha ellustul, akkor felrakja az egyik lábát a tálcára vagy rátámaszkodik a karfára. Jó kényelmes neki az ülőke, szerintem még sokat fogjuk használni, egyelőre ugyanis "lötyög" benne a gyermek :)
Eddig a hálószobánkat lepte el a víz, aztán úgy döntöttünk, hogy beköltözünk a fürdőbe, ott mégiscsak könnyebben felszárad a kipancsolt víz. Amióta az ülés lett a menő pozíció, s mindenhol fel akarja húzni magát a kiscsaj, azóta a kiskádban is nagyobb az élet: elkezdődött a szó szoros értelemben vett pancsolás, ami élvezetet is nyújt a drágának. Igaz, az még nem dőlt el, hogy a locspocs érdekesebb, a szivacsok vagy a priccoló kocka finomabb.
