Úgy esett, hogy három egymást követő hétvégén is sikerült kijutnunk Gödére, gyerekestől, kutyástól, ... na jó, macskánk nincs, szerencsére, mert attól tartok, hogy ha lenne, ő a tetőcsomagtartóban kapott volna helyet. Mindenféle felállásban kipróbáltuk a közös kiruccanást: kisbabákkal, családosan, csak csajokkal, barátokkal. A szocializálódási folyamat virágkorát élte az elmúlt három hétben úgy Boró, mint Zsemle számára.
Bemelegítőként két másik kiscsaláddal töltöttük a hétvégét Gödén. Összesen öt kisgyerek (két futkorászó, két guruló és egy törppicur - a miénk, na meg egy rakoncátlan eb - szintén a miénk). A két nap alatt életünk természetesen a babák körül zajlott, az ő etetésük és altatásuk határozta meg a mi programunkat is. Visszagondolva, nem volt nagy fejetlenség, sikerült kordában tartani a dolgokat valószínű azért is, mert csak két csöppség után kellett egyelőre futkorászni, a kisebbek pedig
hol egy takarón a fűben,
hol a hempergőben,
vagy a kényelmes fotelben heverésztek.
Több tanulsága volt az első kiruccanásunknak. Egyrészt megfogadtuk, hogy Zsemlét többet nem visszük magunkkal hosszú útra, csak ketrecben (ennek a kivitelezése sajnos még nem jött össze, így a következő hétvégén is hasonló körülmények között utazott :( ). Másrészt meg kell tanuljunk úgy csomagolni, hogy ha lehet ne az egész házat, hanem mondjuk csak a kicsi szóbában levő dolgokat vigyük magunkkal, másként a fogunk között is csomagok lesznek, tele fölösleges tárgyakkal. Borókának elég ha a hempergőjét visszük, mert abban kint tud játszani, és éjszaka aludni is. Pihenőszékre és kagylóra együtt nincs szükség, mert szintén csak helyet foglal. Popsitörlő kétszer olyan mennyiségben elfogy, mint amikor itthon vagyunk (ezért maradtunk törlők nélkül az egyik hétvégén), mivel Zsemle minden második hancurparti alkalmából lenyalta a Boró kezét, a kiscsaj kacsóját emellett mindenki végigtaperolta, ő pedig előszeretettel gyúrta azokat a szájába. Jó, valószínűleg egy idő után már megunom a sok törölgetést, sőt nem is vagyok mindig résen, hogy mi történik, de amíg van türelmem óvom a kicsit a baciktól. Visszatérve a tanulságokra, a lakásban érdemes befűteni, de nem kell túlzásba vinni a melegítést, mert akkor fölöslegesen viszünk babatakarót és hálózsákat, a gyerek csuron vizes lesz. A babatelefon egy óóóóriási találmány. Annak köszönhetően sikerült az esti lefektetés után testületileg kivonulni a házból és éjszakáig lubickolni, miközben a babatelefont az ablakból figyeltük. Ennek hiányában két rendes telefon is megoldást jelent, csak akkor jó sok perce kell legyen valakinek :)
Kimondott közös játszást csak a nagyoknál figyeltünk meg, azaz Sára és Bence szinte másfél órán keresztül kocsikáztak (azaz birtokukba vették az egyik apuka autóját, s az abban található kütyükkel lefoglalták magukat). A kicsik inkább saját magukkal voltak elfoglalva és végignyalogatták egymás játékait.
Jól telt, amolyan bemelegítőnek is számított ez a hétvége a bulgáriai nyaraláshoz, ahova szintén ilyen felállásban fogunk menni (egy szingli fiu és egy fiatal, nem gyerekes párral kiegészítve), de az operatív készülődés és a pontos indulás fejezeten mindenképpen javítani kell, ebben állapodtunk meg.
A következő hétvégén a barátokkal mentünk Gödére. Ekkor már csak Boró volt az egyetlen Törpilla a társaságban, de ettől eltekintve ugyanolyan jól érezte magát és nagyon jól viselte az ezúttal esős napokat, mint egy héttel korábban a meleget és a kinti ücsörgést. Pesztrából nem volt hiány, valóságos programot kellett készítsünk, hogy mikor ki veszi fel, kinél hány percet ül és mikor ki szórakoztatja.
A harmadik nap már úgy éreztem, hogy az etetésen kivül alig fogtam kézben a lányomat, valósággal hiányzott. Egy picit más a helyzet, ha nem kisgyerekes szülőkkel kirándulunk, mert ilyenkor külön kell figyelmeztetni az embereket, hogy csendesebben vígadjanak, mert alszik a Kicsi vagy ne nyitogassák az ajtót a Kicsi fejénél. Ez természetes, hogy nem jut eszébe mindenkinek. A második kiruccanásra már nem vittünk babakocsit, hiszen amint tapasztaltuk az erdei úton inkább felrázza a gyereket a kocsi, mintsem elaltatja és komoly fizikai erőnlétre van szükség ahhoz, hogy a köves, gödrös úton tólni lehessen azt. Babahordozó volt nálunk, de a zord idő miatt Boró csak a teraszról szívta a friss erdei levegőt. Mindig mondtam, hogy nagyon jókat lehet aludni Gödén. Úgy tűnt, hogy ezt Boró is helyesli, hiszen reggelente nem kuvikkolt hajnalban, a reggeli szopi után együtt szundítottunk hármasban a nagyágyban.
Ami elmaradt a barátos kirándulásról, bepótoltuk a legutóbbi gödei tartozkodásunkkor. Tegnap érdekes felállásban keltünk útra: négyen egy autóval és csak csajok - Boró, nagymamája, dédije és én. Egy napos ottlétünk nagyon jól sikerült. Gyönyörű idő (talán túl meleg), abszolút nyugalom, hiszen a környéken mindenki az ortodox pünkősdöt ünnepelte, így még az autók sem jártak jóformán. A jó levegő meghozta mindannyiunk étvágyát, így nem maradt el a megszokott juhtúró, hagyma és kolbász, persze csak a nagyoknak, Boró menüje változatlan volt. Kertészkedtünk, babáztunk és sétáltunk is egy keveset.
Gödei lányt nevelünk a család legkisebb tagjából...
