Már féléves

Azért írom, hogy "már", mert szinte hihetetlen, úgy elrepült ez a hat hónap, mintha csak most rendezgetném a rohamcsomagom és pihegnék az ágyban, aztán kislányunk születése óta villámgyorsan teltek a napok, s az órák. Még szerencse, hogy ezt-azt lejegyeztünk, megörökítettünk pillanatokat, mert nehezen tudnék másként minden apróságot ismét feleleveníteni.

Úgy érzem az elmúlt hónap volt talán az eddigi legszebb az életünkben, s az igazán kedves babás élmények a játékok érintéséhez fűződnek (eddig). Most már nyúlkál a tárgyak után, s elég sokáig babrál velük. Teszi-veszi őket, s a legegyszerűbb papírzsebkendős tasak, nedves törlős tartó, színes szalveta, szilikon forma vagy recsegő zacskó lázba hozza, persze az első reakciója az, hogy szájába teszi, nyalogatja. Nyílván így ismeri meg.

A nagy kedvenc a gumi-elefánt, mert annak az orrmányát előszeretettel majszolja, de továbbra is imádja a fabogyóit és a zörgőkkel is kezd hadonászni úgy, hogy be-becsukja a szemét a nagy kalimpálásban. Tenyerével szokott csapdosni, ezt már több helyzetben is művelte: ha az ölemben van, akkor lehajol és a lábamat paskolja, vagy az asztalt tenyereli, máskor a játszószőnyegén a tükröt pacsizza.

Ma mintha érezte volna, hogy az ő napja van, mert egész nap produkálta magát. Délelőtt sütit készítettem a konyhában, ami elég sok időt vett fel (először bírkóztam meg a kuglóffal, de nem egy ördöngős dolog, s még finom is lett), így a földre raktam Borót, jó látótávolságra, mert ha eltűntem, akkor nyekergett.

Amíg látott és dúdoltam neki a gyerekdal-repertóárom, minden rendben volt, nyalogatta és rendezgette a játékait. Hasra fordítottam, s mire hátra fordultam háton volt. Gondoltam, csak véletlen, mert ez a produkció nem igazán sikerült még neki, de aztán kétszer is megismételte, még a játszószőnyegről is legurult. Aztán estefele "eleredt a nyelve" a kis kofánénak. Az eddigi gargalizálás helyett ma hosszasan gőgicsélt, "komolyan magyarázott" az ő nyelvén, majd később mamáéknak sikítozott.