Itthon is járt a Mikulás

Három éjjel, három nappal. Úgy látszik, nem tudunk leállni a mikulásozással, mert három napja "csak gyűjtögetünk", nem győzzük pucolni a cipőt (meg a havat az udvarról :)))). A játszóházas Mikulás-ünnepséget követően otthonunkban és a nagyszülőknél is összeült a család. Igyekeztünk az alkalomhoz illő hangulatot teremteni, bár még nem igazán fogja fel a Csöppség, hogy mi is történik. Csak annyit észlel, hogy a kedvesei veszik körül, sok finomsággal van tele a kisasztal, meglepőmód több nyalánkságot megkóstolhat, mint máskor és újabb meg újabb ajándéktasakok kerülnek elő, új játékok, fények, hangok, na meg egy visszatérő motívum: a prios sapkás, fehér szakállú alak.

A Trella nagyszülőknél mindenki felsorakoztatta a lábbelijét a fogas alá, de természetesen a Boró kiscsizmáját lepte el a legjobban a sok édesség és gyümölcs. Végigkóstolta (volna) az asztalra kitett mindenféle finomságot, alig győztük menekíteni a dolgokat előle, persze, ami nekivaló lett volna (pl. sütőtök), azt bizony nem ette meg, de a pufi..... két kézzel tömte magába.
Bárcsak hangja lenne ennek a képnek, mert akkor megörökítettük volna az eredeti Boró heherészést:

 

Itthon is felbukkantak a lógólábúak, a karácsonyi díszek, az ablakra ragasztott hóemberek és társai, s az ünnepi asztalterítő. Reggelente már nemcsak Zsemlét lessük meg, amint a házában szundít, hanem megbámuljuk az éjszaka hullott havat, ez is nagy szenzáció már. Zsemle egyébként nagy kópé, ugyanis amikor nálunk járt a Mikulás, azaz valósággal elsuhant a kapunk előtt és bedobott egy ajándékot, Zsemle abszolút természetesnek vélte, hogy az az övé, így vidáman futkorászott a csomaggal a szájában. Szerencsére sikerült megmenteni épen a Borónak szánt játékot kedvenc ebünk szájából.

Készültünk az itthoni mikulásozásra. Amint konyhatündérkedtem Boró igazi segítségemre volt, hiszen nyügölés-mentes délutánja volt, így sikerült összekapni a házat, s valami fincsiséggel várni a vendégeket. Közben már n-szer meghallgattuk a gyereklemezünket, Borót meglepően leköti a zenebona, néha egymagában mozgatja a fenekét, máskor a hangszórók irányában ücsörög, s figyeli a hang forrását.

Kellemesen telt el az itthoni mikulás-járás is. Boró étkezéséről Anna gondoskodott, unokatesója ugyanis előszeretettel etette, itatta, cumiztatta a kis Törpénket, akit szemmel láthatóan nem zavart a dolog, sőt, ügyesen tátotta a száját. Ez főleg addig működött, amíg Annának játékbabát hozott a Mikulás, utána őt ölelgette, s cumiztatta már.

Van ijesztőbb a Mikulásnál....

......hát igen, ez az első Mikulásos találkozás végkövezteztetése. Amint már írtam, aggódtunk, hogy sírás-rívással fog eltelni az ünneplés, ehhez képest aránylag jól átvészeltük a "fehér szakállúval" való találkozást: alig fél percet görbült le csak a szája. Ehhez képest a Mikulás-várás közben egy szakállas apuka jelenléte kétszer is könnyeket csalt a szeméből. Igazán szimpatikus apukának tűnt (legalábbis, mi felnőttek úgy láttuk), mégcsak szemüveget sem hordott és a haja is normál hosszúságú volt, de Borónak nem tetszett. Szerencsére könnyen elvegyült a kiscsaj a harmincvalahány gyerkőc között. Épp csak annyira figyeltünk, hogy le ne tapossák, hiszen a legtöbben már kétlábon tekerték, míg Boró csak négykézlábazott. Könnyen feltalálta magát. Tette-vette a játékokat, körbemászta a termet, s heherészett örömében. Nem is ő volt a legkisebb törpe, hiszen kéthónapos baba is mikulásozott velünk.

Úgy láttam nagy sikere lesz a keresztelőre kapott kisasztalnak és béka-székeknek, mert a játszóházban nagyon elbűvölte Borót ez a zöld bútordarab, ami pont olyan, mint az övé, csak mi nem raktuk még össze (következik).

Várakozás, három méterre a Mikulástól. Ebből a szögből és ilyen távolságból semmi gond nincs:

Itt már túl közel kerülünk hozzá:

S íme a nagy kedvenc, ahol sokáig játszott a lányunk. Még a felfújhatós csúszda sem hatotta meg annyira, mint ez a házikó, aminek az ablakán ki lehetett kukucskálni, a ház oldalát megkóstolhatta, kinyithatta és becsukhatta kedvére az ajtaját, s bentről kidobigálhatta a főzöcske játékokat, s jó nagyokat lehetett visítani kifele. Íme a mi kis Piroskánk: