És mászik, mászik, mászik

Ezzel telnek el napjaink: fedezzük fel a nappalit, konyhát, milyen az asztal, szék alatt, felhúzza magát a puffra, legújabban a kiságyban is nemcsak térdre hanem már két lábbal is felállt-forma. (muszály leengednünk a szivacstartót, mert kopp lesz a vége). A videó kis ízelítőt ad a Konyhakellékek rámolása című fejezetből, na meg szemügyre vehető Boró legújabb frizurája is. :)

Térdkoptatás és takarítás

Elkezdődött. Arról a fejezetről van szó, amikor már nem elég csak 2 percenként hátrafordulni a konyhában, hogy vajon épp mit majszol a Kicsi Drága, most már azon van a lényeg, hogy hol majszol? Alig egy-két napot kúszott (a szó szoros értelemben), majd ettől a héttől látványosan beindult a négykézlábazás, azaz előre is haladunk már :)))) Egyelőre érdekesen műveli ezt a mozgást, de biztosan alakul még: a térdeit koptatja, miközben a lábai többnyire a levegőben vannak, a kezeivel húzza magát, így néha ugrásszerű a mozgása.

A hétfői játszóházazás jelentette e folyamat igazi kezdetét. Ott bizonyította be, hogy nemcsak hátrafele tud ő haladni, hanem előre is. Négykézláb és első nekifutásként a harmonika-alagút feléig sikerült elmászni. Ott megszerezte a színes gumilabdát, majd sürgött kifele, persze a zsákmánnyal a kezében már nem volt érdekes az előre haladás, inkább hátra jött, mert az biztonságosabb és egyszerűbb. Ahogy kiérkezett, fenékre suppant, s elégedett mosollyal végignyalogatta a narancssárga labdát.

Azóta már itthon is "bizonyított". A játszószőnyeg hamarosan csak dísztárgy lesz a nappaliban. Azt sem mondhatom, hogy játékokat tartunk rajta, mert azok is szanaszét hevernek a legtöbbszőr. Ma délután megtette az igazi felfedező túrát. Először "összekapott" a szárítóval. Végeredmény 1-0, a Boró javára, mert a szárító megadta magát és hanyatt vágódott a parketten, a megszeppenés után Boró megvizsgálta a pléhtálakat. Szenzációs hangot adnak ki, ha egymásba, majd a parketthez csapja őket. Szinte-szinte Apa boros készletéhez is sikerült eljutni, de azt amjd máskorra időzítjük. Következett a járóka tartószerkezete, azt most békaperspektívából bámulta, máskor ugyanis más szögből vehette csak szemügyre. A felfedező körútról nem maradtak ki a konyhaszékek sem, azokat is jól lehet huzigálni, mert könnyen csúsznak a parketten. Rengeteg érdekes dolog kerül elő, s miiiiindent szemügyre kell venni, megbabrálni, s persze, megkóstolni.

Sürgős teendők: felszerelni a lépcsőfel- és lejáróhoz a rácsokat ill. beszerezni egy babakerítést (nem tudom mi a szakneve), amivel a nappaliban található botanikus kertemet (vagyis a  földön található cserepes virágokat) elbarikádozhatom, vagy ha nem, akkor a Boró mozgásterét fogjuk behatárolni vele. Na és az eddigieknél is rendszeresebb parkettpucolás következik.

Boróval a tenger

Élménybeszámoló hiányában inkább pontokba foglalnám mindazt, amit tanulságként (jó és rossz értelemben egyaránt) levonhatunk az első "komolyabb" babás nyaralásunkból. Azért írom, hogy komolyabb, hiszen idén nyáron már Gödétől Tusnádig, Szent Anna tótól Vármezőig több helyen kirándultunk már Pöndörkével, de három napnál tovább nem tartott egyik sem. A bulgáriai út más volt. Több csomag, nagyobb előkészület és bevásárlás, szervezkedés, egy hét stb.

Az útról

• Időzítés: amit már indulás előtt tudtunk, vagy sejtettünk, hogy éjszaka könnyebb lesz kisgyerekkel utazni. Ez bevált. Addig aludt, mint itthon, majd a reggeli autós-szopi után visszabóbiskolt még egy darabig. Napközben sem ördöngős (egyelőre, amíg Kicsi) az utazás, akkor aludt és kb. annyit, mint itthon, két szundi között viszont szórakoztatni kell a Drágát.
• Játékfelhozatal: bőséges kell legyen. Mivel az utazókagylóban leszűkül a mozgástere, így csak a kezeit tudja használni, max. a lábával rugdalózni, hamar megun egy-egy játékot, így állandóan résen kellett lenni és persze a kreatívitás maximumát kellett nyújtanom, hogy elkerüljük a nyűgölést
• CD: nyert ügy, ha gyereklemez is van az autóban. Ez szórakoztat kicsit nagyot egyaránt. Amikor már kimerült a játékkészlet és az evés-ivás sem érdekelte, a gyerekdalos CD bizonyult az igazi mentőővnek. Apa is annyira fáradt volt már, hogy kínjában a Kisegeret dúdolta (azóta is ez a kedvenc) én pedig addig nótázgattam Borónak, míg szinte az én szemem hamarább lekoppant, mint a szórakoztatottnak, aki rezdületlenül bámult végig.
• Kipöckölés és csereruhák: bár szerencsénkre nem kellett a dög meleggel kűzködni és az autóban egy kevéske légkondit is engedtünk, Boró mégis meg-megizzadt. Erre számítottam, mert olyan izzadós fajta a lány, így már eleve törölközőt raktam a háta mögé és a kanyargós útra gondolva két apró törölközővel kipöcköltem a fejét. Ruhacserére elég gyakran került sor, mert aggódtam, hogy ha kivesszük az autóból megfázik.

A parton

• Homokozófelszerelés: ez az amit nem kell eltúlozni. Magunkkal vittünk legalább két olyan játékcsomagot, amit ki sem vettünk az autóból, de a biztonság kedvéért, persze, velünk volt. Úgy látom, hogy kb. jövőre, vagy az is lehet, hogy két év múlva lesz igazán sikere azoknak, hiszen a szó szoros értelemben vett homokozástól még messze állunk. Egyelőre 6db. kis pohárka, egy labda, meg természetesen a szomszéd gyerekek báááármilyen játékai a legjobbak.
• Saját és a többieké: a saját játékainkat mindig azért vittük, hogy a többi gyerek szórakozzon velük, mert valójában Boró szinte mindig a másét vette el és ette, nyalta, homokostól, vizestől.
• Száraz pléd: legalább két törölköző, de szinte mindig három is volt velünk, mégis jól fogott volna még legalább egy, ami száraz és betakarhattam volna vele az alvó csemetét, így aztán a harmadik naptól már pléddel érkeztünk ki a partra. Az azért is volt hasznos, mert plédbe egyikünk sem törölközik és szél ellen véd, akrácsak az aranyat érő félsátor (jó találmány!)
• Még a bugyiban is: nemcsak a pelusban, hanem az én melltartómban is homok volt, így aztán a déli/délutáni altatáshoz szükséges szopikor, bizony, oda kellett figyelnem, mi kerül a gyerek szájába. Egy tusoló jól fogott volna a parton. De nem volt. Így ki kellett bogozni egy nedves törlővel, vagy épp ami akadt.

Víz

• Uszógumi: a tengerre fölösleges kivinni, erre rájöttünk már az első nap után, csak a szálloda és az aquapark medencéjében használtuk az amúgyis újdonságnak számító segédeszközt. A tengeren elég volt a hullámokkal, a sós és a babának elég hideg vizzel ismerkedni.
• Hőmérséklet: lehet mi voltunk (vagyunk) beszari szülők, de nem mertük 5-10 percnél többet tartani a tenger vizében Borót, mert még nekünk, felnőtteknek sem esett jól a lengedező, legtöbbszőr erősen fúvó szél fürdés után, hát akkor a gyereknek... Egyébként meglepetten fogadta a habzó tengert, de nem sírt vagy nem tűnt ijedtnek. A homok inkább lázba hozta, mint a víz.

Kaja

• Bébikaja vs. svéd asztal: persze, felpakolva mentünk, még a lapos vizet is itthonrül vittük, akárcsak a gyümölcspépet és jaurtokat is. Ami biztos, biztos alapon. Szerencsére nem is kellett a hasmenés elleni gyógyszerekhez nyúlni. Közben ami az etetést illeti, megbátorodtam olyan értelemben, hogy ne csak az általam készítetteket és az ízteleneket adjam neki. Így aztán evett húslevest, gombalevest, paradicsomlevest, feta sajtot, bolgár jaurtot, pudingot, s kenyereket.

Esti program

• Bébicsősz: sokat vaciláltunk itthon, hogy mi lesz majd altatás után, ki marad a Kicsivel, ha a társaságnak épp mehetnéke van, illetve, hogy hova és hogy szereljük majd be a bébifont, de végül egyszerűen megoldódott a helyzet. Nagy dorbézolásra nem került sor, hiszen majdnem mindannyian gyerekesek voltunk,de azért egy-egy este volt kimenője a fiuknak, ill. a lányoknak, a babatelefont pedig egyáltalán be sem üzemeltük. a tíz-tizenegyórai lefekvés nem esett rosszul, végülis vakációztunk.

Először bilibe

Már egy jó ideje (kb. egy hónapja) elég kiszámítható, hogy Boró a nap melyik időszakában tölti meg a pelusát jó egészséges kakival. :) Az esetek kilencvenkilenc százalékában reggel, felkelés után biztosan jön a nagy dolog, de van amikor már ébredéskor alig lehet mellette feküdni, mert olyan bűzfelhő veszi körül. A lényeg, hogy reggel ami biztos, aztán napközben még a kajálás mennyiségétől és milyenségétől függően előfordul, hogy a pisin kivül más is kerül a pelusba.

Mivel már elég jól kiismertük ezt a programot, illetve többszőr előfordult, hogy ha egy kicsivel is több ideig ült a teli pelusban, akkor következett a batikolás: body, pizsama, hálózsák, pléd, mikor mi..., így aztán nekiláttunk a bili-keresgélésnek. Vettünk is egyet az IKEÁ-ból, abszolút egyszerűt, de elég magasat, amint az utólag kiderült, mert a Boró lába le sem ér róla (egyesek szerint ez épp jó, mert nem tud elmászni, de hát amúgy sem hagynám egyedül még, hiszen könnyen leborulhat róla).

Ismerkedés a bilivel

Az első két probálkozás sikertelennek bizonyult. No, nem azért, mert nem volt hajlandó abba pisilni mert hosszas unszolás után sem akart volna, hanem már az első pár másodperc után le akart szállni róla, s elpityeregte magát. Úgy tűnt, hogy kényelmetlen neki ez a pozíció, zsimbes is volt, mert már az alváson járt az esze, így szüneteltettük egy kicsit a dolgot. Stratégiaváltás következett. Ma reggel, rögtön, ébredés után vetettem be ismét a bili-témát, így a zsimbi ki volt zárva, de szinte biztos voltam abban, hogy eredményes lesz az "ülés", mert a pelusban csak az éjszakai pisike lapult. Nem telt el egy perc sem, csurgatott is a bilikébe, majd jött a kaki is. :))

Pizsamásan már más :)

Örömujjongás, megbámultuk a "termést", majd elöntöttük a wc-be. Lássuk, mi lesz holnap? :)))

Egy fejezet vége fele, vagy csak megszokás kérdése (?)

Még mindig nem tudok önfeledten örülni annak, ha Boró cumiból issza az anyatejet/tejport. Bár több szülő örülne annak, hogy gyermeke elfogadta cumis üvegből a lefagyasztott tejet vagy megtalálta azt a tejport, amit megiszik a kis Aranytójó. Persze, ez pozitívum. A lelki oldala viszont nehezen megemészthető.

Maga az a tény, hogy egy adott ponton elereszti a cicit, s befordul szundítani, sokszor ez is rosszul esik, de ezt elfogadtam, hiszen nem is az a lényeg, hogy addig szopizzon, amíg cicivel a szájában elalszik. Máskor viszont, ha cicizés után nagy lelkesedve megiszik még elég nagy mennyiségű tejport, bizony nyelek egyet, mert tudom, látom, hogy ez már azt jelenti, hogy végefele tart a szopizási éra. Persze, ha napközben nem sikerül kikapcsolni minden ingert és zavaró tényezőt a környezetéből altatás közben, akkor a cicizés nagyon jól jön. Igy történt a tengeren is, amikor minden nap elaludt a parton, a törölközők alatt, szopizás után. Akkor nem is probálkoztam a szokásos altatási módszerekkel, a simogatás, meg énekelgetéssel, hiszen annyi külső inger érte, hogy semmi esély nem volt ellazulni.

Kicsit olyan ez, hogy egyik szemem sír, a másik nevet, mert miközben picit bánt, hogy az anyatejet pótolni kell, az elalvás és visszaalvás könnyebben megy úgy este, mint hajnalban, amikor megébred. Közben ennek tudható-e be vagy sem, hát, nem tudom, de súlyban is gyarapodott az utóbbi időben. Szemmel láthatóan megvastagodtak a combikái és karjai, de azért mégsem olyan felfújt gyerek, mint egyes tápszeresek. Normális is, hiszen tulajdonképpen naponta egyszer, max. kétszer iszik két deci tejport.

A mennyiségre érdemes odafigyelnem - ez az egyik tanulság - mert ha este is és reggel is behörpint kétszáz milli körüli adagot, akkor a nap többi részén kinlódássá alakul az evés. Persze, tele a pocakja, a gyümölcs sem kell óriási mennyiségben, a főtt kajáról nem is beszélve. Úgy vettem észre, ha kevesebb tejport iszik, akkor marad hely a gyomrában gyümölcsre is és a délutáni alvás után többé-kevésbé normális körülmények között megeszik egy kis adag főtt kaját (szigorúan gyümölcsalapú, másként nem kell).