Maugli, s a Juhászbojtár az ágyban

....ők a mi mesehőseink, azaz gyermekeink, akik többek között ilyen szerepeket öltenek, ha az alvásra-ébredésre kerül sor. Altatás, alvás, közös alvás - ezek a legizgalmasabbak, legtöbb szervezést, legtöbb időt igénylő tevékenységek, amelyekkel az utóbbi két hónapban szorakoztunk. Azért is írom, hogy szorakoztunk, mert igyekszünk mi, szülők a rugalmasságra törekedni e tekintetben és sokszor a nagy, kőbe vésett elveken átnézni, s mindannyiunk kényelmét szem előtt tartani, s közben mindennek a jó oldalát tekinteni.

Délutáni csendélet csakis a NAGYÁGYBAN

Maugli - ő Boró. Akkor kapta a nevét, amikor legújabb szokása szerint előszeretettel hántja le magáról a hálózsákot, aztán a kipattintja a gombokat a pizsamáján, s ha elég ügyes lenne a pelust is levenné. Mindez akkor sikerül neki, ha különösebb hangoskodás nélkül felébred, felkel, s elkezd matatni az ágyban. Ha nem halljuk meg az ébredését, mire bemegyünk, kivel találkozunk? Egy csurdé purdé, borzos leánykával. "mennnj el teee!" - mondja huncutul. Mit is lehetne ilyenkor mondani, egyszerűen csak nevetni.

Van nekünk pici Juhászbojtárunk is - ő Zselyke. Fürdetés és hajmosás után hálósapka kerül a fejére és azzal együtt rakom be a bölcsőbe. Persze az elalvás során elég sokat forgolódik, túrja a fejét a gézbe, merges, nyöszörög, s ezt addig műveli, amíg a sapka becsúszik a szemébe. Amikor nekünk is megfújják a takarodót, egy pillantást vetünk a Picurra. S hát a látvány igencsak vicces: beesett sapka a kis öreg fején, aki tátott szájjal, békésen szundít.

Áldom a napot, amikor úgy döntöttünk, hogy jóóóóóó nagy francia ágyat veszünk. S pedig nem az volt a cél, hogy majd a család összes tagja benne háljon, de mégis időnként előfordul, hogy csak Zsemle, meg a halacska hiányzik csupán a takaró alól. Szerencsére még senki nem pottyant le, bár néha az ágy pereme nyomja a derekunkat. Boró néha hajnalban megébred és szólít, addig nem nyugszik, míg át nem hozza valamelyikünk a nagyágyba. Persze, már vitatkozásra, győzködésre egyikünknek sincs ereje, így szószaporítás helyett félálomban átcipeljük a nagylányt. Ő rögtön rátelepedik az apja párnájára, s ha még néhány hangos (mert ugye suttogni nem tud, s nem is akar) megjegyzése is akad abban a hajnali órában, akkor nagy eséllyel Zselyke is megébred, átveszem őt is, így teljes lesz a létszám a nagyágyban.

Ezt a gyűrődést leszámítva szeretjük a "tömegalvást".