Fincsiségek az izgő-mozgónknak

Kezd gyarapodni a Boró által megkósolt gyümölcsök sora. Zöldségek terén még mindig csak a murkot pipálhatjuk ki, azt lé és kevés pép formájában is fogyasztja. Minden egyéb a gyümölcskategóriába sorolható. A murok mellé elengedhetetlen a narancs is. Azt hiszem erről mindaddig nem is mondunk le, amíg nagyobb mennyiségben fogyasztja az almát és a murkot, mert úgy vettem észre, hogy ezek fogják meg a gyomrát (persze a vas mellett). Szóval a murkot és a narancsot issza minden nap, aztán attól függően, hogy épp mit pépesítünk, abból még csurrantunk a cumisüvegbe is.

"Vigasz-tea"

A pép alapja mindig az alma, ehhez raktam már körtét. Szerette. Talán akkor kezdődött el az "aromásabb" széklete is, a csúcs eddig mégiscsak a sárgadinnyénél jelentkezett, de ne sírjak, mert állítólag a fekete reteknél és a fokhagymánál rosszabb nincs. :D A sárgadinnye, valójában zöld belű volt és nagyon leveses. Ebből kifolyólag nagyon kedvelte Boró, mert könnyen is csúszott, s valószínűleg azért is ízlett neki, mert édes volt. Ma vettem barackot, így azzal is probálkozni fogunk. Eddig nem sikerült még olyan hatalmas adagot készíteni, hogy utána ne kérjen még néhány korty tejcsit is. De nem is baj, mert legalább jól lakottan, a cici közelében nagyon könnyen álomba merül délben.

Gödei reggeli

Öt hónaposan hat kg-ot nyom a leányzó. Nem az a vasgyúró-termet, de kislány létére nem is állna jól neki, ha viszont csak az arcát nézzük, akkor egy pillanatig sem gondolná senki, hogy éheztetjük szegényt. Egyébként amolyan törékeny, Pöndörke tipus, vékonyka ujjakkal és keskeny lábfejjel, amelyek mérsékelten párnásak, tehát pampókat és pici cipőket elég könnyen fel tudok húzni a lábára. A haja sokat nőtt születése óta (bár hetekig tiltakoztam ellene, muszály volt néhány cm-t levágni a bretonjából, mert folyton a szemébe lógott).

Napok kérdése és átfordul a hasára. Eddig csak az oldalára tudott önállóan fordulni. Elég sokat dolgozik már az ügyön, mert amióta leraktuk a játszószőnyegét a földre, koncsorodik jobbra-balra, kitekeri a fejét, nyakát, homorít, nemcsak ha fekszik, hanem újabban a pihenőszékében és ölben is. A tapasztaltabbak szerint ez már a fordulás jele kell, hogy legyen. Valójában kis segítséggel, már most könnyen átbillen a hasára, s abban a pozícióban szívesen "ücsörög" elég hosszasan, ha van am it bámulni, ha van aki/ami szórakoztatja. Másként elkeskenyedik, és beáll a hiszti, s várja, hogy valaki "mentse ki" ebből az állapotból.

Boró egyik birodalma

Szundi-bundi

Azt hiszem az egygyerekes létünk egyik legkellemesebb időtöltése a NAGY családi délutáni alvás, a NAGYágyban.


A fotót én készítettem, ezért nem lehetek rajta :)

Erre leginkább Apa kapható, de Borót sem kell sokat nógatni mostanában és ha már mindenki befészkelődött a paplan alá, akkor én is dög vagyok kimászni, így ráhangolódom a szundira, na jó, engem sem kell igazából ringatni.

Ágyúval sem lehetett őket felkölteni

Azt hiszem ezt az állapotot addig kell élvezni, amíg hárman vagyunk, mert úgy sejtem, hogy ha majd egy kistesó is képben lesz, nehezen lehet majd összehangolni az ilyenszerű délutánokat. Minden esetre mostanában kihasználjuk a kisasszony jó alvókáját és többször bebújunk mellé. S ha szerencsénk van, akkor nem csak negyven percet szundít a drága, hanem még a krumplit is kialussza a földből. Szerintem ez egy ilyen időszak, amihez az időjárás is hozzájárulhat vagy épp a baba ezen fejlődési szakaszában hosszabb ideig tartó pihenésre van szüksége.

Még a cumi sem kellett..

Valamelyest kezd kikristályosodni a napi programunk. A reggeli szopi után a legtöbbszőr visszaalszik még egy-két órácskára. Ha tíz körül megébred, igyekszünk összekapni magunkat, hogy a reggeli napsugarakról ne késsünk le, mert aztán a déliek már nem annyira egészségesek. Ezt aztért annyira szigorúan nem tudjuk betartani, de legalább igyekszünk. Délben jön az alma és egyéb gyümölcs-zöldség-kompozíció elfogyasztása, illetve desszertként egy kis anyatej még mindig elkel, tehát ez még nem maradt ki. Ezután szinte mindig elalszik, olyannyira, hogy ha az idő is engedi, akkor anélkül be tudom tenni a babkocsiba, hogy megébredjen. Sétálgatunk, vagy ha itthon maradunk, akkor elkészül az ebéd. Ilyenkor koradélután kevesebbet alszik. Legközelebb 4-5 óra fele szopizik, miután ebédeltünk mi is. Ekkor jön az igazi szieszta, a fent említett hármas alvás (ha épp Apa nem barkácsol, vagy én nem mosogatok). Aztán késő délután vagy estefele igyekszünk kimenni sétálni vagy legalább az udvarig kimenni kertészkedni. Nyolc óra fele szopizik még egyszer, majd utoljára csak lefekvéskor, ezzel ringatva magát álomba.

Majális összefoglaló

Két fő helyszínen telt el a május elsejei hosszú hétvége. Vármezőn indítottunk. Ott csak egy napot maradtunk, amibe autós bubuka, evés, szopizás, délutáni szundi, babahordozós séta fért bele. Vármezőn egész óvodára való gyereksereg várt minket: a pokrócon heverésztünk Abival (babamasszázsos pajtinkkal), Annával (kedvenc unokatesonkkal) és Nimróddal (vele most találkoztunk először). A két legkisebb bűvölte egymást egy darabig, Abi többször megszorongatta a Boró lábát, aztán szinkron-szundira és szinkornevésre is sor került. Estére hazajöttünk, mert az éjszakai altatást nem vállaltuk be, másnap pedig Gödére vezetett az utunk. Kutyástól mentünk, így négyen utaztunk. Zsemle a hátsó sorban, kb. Dédáig bírta lábon, aztán kidölt, Boróval ültünk a második sorban. Szegényke végigizzadta az utat, pedig már kis napernyőt is vittünk magunkkal és nagyon vékonyan öltöztettem, de a kagylója mégis vizes lett. Apa a csomagok társaságában ült az első sorban, mert az anyós-ülésen az ablakig értek a cuccok. A friss hegyi levegő Zsemlét új energiával töltötte fel, így aztán olyan volt egész nap, mint egy sózott nyúl. megállás nélkül tekerte fel s alá egész nap. Boró is hamar kidölt. Amíg a ház bemelegedett kint szopiztunk, az autóban, amit körbe járt a levegő, így a délutáni szundija hosszabbra nyúlt a megszokottnál. Az esti elalvás egy picit nehezebben ment, de aztán reggelig durmoltunk hármasban az emeleti szobában. Annyira jól telt ez a néhány napig tartó kiruccanás, hogy alig várom, ismét mehessünk :D.



Maximális lazítás Vármezőn



A legkisebb majálisozó az árnyékban

Boró barátnői szinkronevésben



Gödei kényelem

Pöndörke új figurái

Jobb lesz, ha szép lassan lejegyzem Boró teljesítményeit, mert bizony egyre több újdonsággal lep meg és hamar elfelejtem, hogy mi mikor történt. Persze ezek is apróságok, de mégis szembetűnnek.

• orosz táncos: a kazachok jutott eszembe legelőször, amikor Boró lábmozdulatait láttam. Legújabban, ha a pelenkázóján teszem tisztába, egyik vagy másik lábát vagy mindkettőt megfogja a térdénél és úgy tartja, mint egy basa. Ha ruha van rajta, akkor is felhúzza a lábát a mellkasára úgy, hogy a nadrágját vagy szoknyáját megmarkolja, majd magasba emeli és elengedi. Így aztán a gyors mozdulatok eredményeként néha ráejti a sarkát a földbe vagy a fópelenkázó lapjába.
• haj-haj, sok a gond: hiába na, akinek sok a haja, abba is meg tud kapaszkodni. Kislányunk időnként szopizás közben belebogozza kezét saját hajába. Amikor épp nem az anyja ruhájába kapaszkodik, a saját haját kapja el, így aztán amolyan gondterhelt kisöreg lesz belőle.



• jobbra dől és balra dől: egyre többet és egyre több irányba izegmozog a kiscsaj. Amióta lefektettem a játszószőnyegére a nappali közepén, sokkal bátrabban mozog. Végülis nagyobb és keményebb a tér így arra, hogy ezt megtegye, mert eddig a pelenkázó tetején "tornésztunk", de ott már nem merem felügyelet nélkül hagyni, illetve elég puha is a szivacs miatt, akárcsak az ágy is. A földre terített játszószőnyeg viszont annál hasznosabb ilyen szempontból: magától az oldalára fordult, a teljes átfordulás csak segítséggel megy egyelőre.
• kerreg, mint a motor: próbálgatja a hangját és a hangmagasságokat. A visításban már csillagos tízest kapna, azt annyira nem díjazom, csak ha jókedvében teszi, a gargalizálást pedig a kerregés váltotta fel. Ezt már nemcsak a szülei vagy nagyszülei kérésére, hanem a barátok bíztatására is csinálja 
• bűvész leszek....: felfedezte a kezeit, amelyekre időnként hosszú percekig rácsodálkozik. Egy bűvész kézmozdulataihoz hasonlóan veszi szemügyre vékony ujjait. Közelíti, távolítja őket, mozgatja, van amikor összekulcsolja őket, illetve az én ujjaim, kézfejem is leköti időnként a figyelmét, azt is megfogdossa, megszorítja.
• matatós: elérkeztünk fejlődése azon pontjához is, amikor a feléje nyújtott tárgyakért nyúl, megfogja és matatja egy pár másodpercig. Ha hason van, akkor is megpiszkálja a közel elhelyezett színes rongyikákat. Hosszasan nyilván nem tudja tartani, főleg a nehezebb játkait, de tépászta már a kis fabogyóit és a bogarakat be is falta.
• cumi, hopp: mesteri módon kibányássza szájából a cumit olyankor ha az ököl- vagy ujjszopás élvezetesebbnek bizonyul. Ha rákattan valamelyik ujjára, hiába is dugom a cumit a szájába, mert addig piszkálja a cumit, míg ki nem szedi, majd az egyik kezében csüng a cum-cum, a másikat pedig gyúrja a szájába.
• nyelvmérő: az ujjszopás technikája is érdekesen alakul. Megtörténik, hogy nem is az ujjon vagy ujjakon van a lényeg, hanem a nyelvecskéjén, amelyet olykor szinte a mellkasáig képes kinyújtani hogy aztán megfoghassa ujjaival, s nyalogathassa, tegy-vegye, matassa.