Két fő helyszínen telt el a május elsejei hosszú hétvége. Vármezőn indítottunk. Ott csak egy napot maradtunk, amibe autós bubuka, evés, szopizás, délutáni szundi, babahordozós séta fért bele. Vármezőn egész óvodára való gyereksereg várt minket: a pokrócon heverésztünk Abival (babamasszázsos pajtinkkal), Annával (kedvenc unokatesonkkal) és Nimróddal (vele most találkoztunk először). A két legkisebb bűvölte egymást egy darabig, Abi többször megszorongatta a Boró lábát, aztán szinkron-szundira és szinkornevésre is sor került. Estére hazajöttünk, mert az éjszakai altatást nem vállaltuk be, másnap pedig Gödére vezetett az utunk. Kutyástól mentünk, így négyen utaztunk. Zsemle a hátsó sorban, kb. Dédáig bírta lábon, aztán kidölt, Boróval ültünk a második sorban. Szegényke végigizzadta az utat, pedig már kis napernyőt is vittünk magunkkal és nagyon vékonyan öltöztettem, de a kagylója mégis vizes lett. Apa a csomagok társaságában ült az első sorban, mert az anyós-ülésen az ablakig értek a cuccok. A friss hegyi levegő Zsemlét új energiával töltötte fel, így aztán olyan volt egész nap, mint egy sózott nyúl. megállás nélkül tekerte fel s alá egész nap. Boró is hamar kidölt. Amíg a ház bemelegedett kint szopiztunk, az autóban, amit körbe járt a levegő, így a délutáni szundija hosszabbra nyúlt a megszokottnál. Az esti elalvás egy picit nehezebben ment, de aztán reggelig durmoltunk hármasban az emeleti szobában. Annyira jól telt ez a néhány napig tartó kiruccanás, hogy alig várom, ismét mehessünk :D.
 |
| Maximális lazítás Vármezőn |
 |
A legkisebb majálisozó az árnyékban
|
 |
| Boró barátnői szinkronevésben |
 |
| Gödei kényelem |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése