Csüccs!

Nagy sláger mostanában, hogy le kell csücsülni. Minden lehetséges felületet kiprobál, ahova lehelyezheti popsiját: legyen az a lyukas biliszék, teljes bax víz, földre tett autósülés, lufi, labda, veder, bármilyen doboz, sőt a fiok is kihívást jelent.

Amióta felfedezte, hogy tud guggolni, szívesen probálgatja, illetve ugyanebből kifolyólag szorakozik a csücsülés témával is. Persze, külső szemlélőként ez elég viccesen néz ki, főleg, ha olyan helyre probál leülni, ami nem stabil, hanem mozog, gurul stb. Egy biztos: nem adja fel könnyen. Még akkor sem, ha a felfújt gumikesztyű rögvest kicsúszik a feneke alól, amint csak közeledik hozzá. Addig-addig löki a fenekével a labdát, míg az beszorul egy sarokba, s akkor nyugodtan ráheveredhet, s rugózhat is rajta. Akkor nevezhető egyébként sikertörténetnek ez az egész, ha úgy tud ráülni valamire, ha közben van lehetősége lábát is lógatni. Ezt mamáéknál a lépcsőn gyakorolja hűségesen, s közben várja, hogy felcsendüljön a Lóg a lába, lóg a..... Ilyenkor boldogan felhúzza a kis orrát, s vigyorog nesztelenül.

Íme a szemléltető anyag: pillanatok Boró és a fiok című fejezetből

Beszélgetés

Tata beszélget az unokájával:

- Boró, mondjad, hogy Karcsi!
- Tüüünde! - válaszolja Boró (megj. Tünde Karcsi barátnője)
- Boró, mondjad akkor, hogy Huni!
- Annnnna! - válaszolja Boró (megj. Anna Huni lánya)

Ugyanehhez a témához. Egy másik alkalommal, Apja lányához:
- Boró, kéred a cumid?
- Pipppa! - válaszolja Boró, és nyújtja a kezét a cumi után (megj. a nagyapjától tanulta, hogy a cumit pipának is nevezi)


Ennyit az összefüggésekről :)

Történelmi pillanat

Bizony, történelmi pillanatnak könyveltük el a ma reggelt, amikor bekukkintottam a Boró szájába, s felfedeztem egy gombostűfej nagyságú fehér pontot a foghúsán. És ez még nem minden. Tény, hogy nem mindennapi eset majdnem 15 hónaposan az első fognak örülni, de ez nem is akárhol bújik, hanem hátrafele, fent.

Nem tudom pontosan eldönteni, hogy zápfog-e vagy szemfog, egy biztos: nem metszőfog, mint ahogy a gyerekek többségénél bújni szokott. De legalább ez az a biztos pont, ami tagadhatatlanul az anyjára üt. :p

Ma fellapoztuk mamával a 29 évvel ezelőtt írodott babanaplót (a rólam szólót), s mint kiderült nekem is egy év három hónap körül jelent meg végre az első két fogam, amelyek a leírás szerint zápfogak voltak, tehát én sem voltam az a szokványos eset. Ennyi baj legyen. Azt már csak tapasztalatból tudom mondani, hogy legalább annál később hullnak majd ki (jó egy kicsit nevetséges voltam gólyaként csorba lenni, de túléltem). Hátha a fogak minőségét is tőlem örökli, s akkor gyakran nem kell fogászt látogassunk majd. Fotó persze nem készült a kis pontocskáról, így is alig tudtam Apának is megmutatni, mert hát Boró nem élvezte ezt a fogíny-vizitet, habár azt már tudja, ha megkérdezzük, hol vannak a fogai, bedugja az ujját a szájába. :)