Bizony, történelmi pillanatnak könyveltük el a ma reggelt, amikor bekukkintottam a Boró szájába, s felfedeztem egy gombostűfej nagyságú fehér pontot a foghúsán. És ez még nem minden. Tény, hogy nem mindennapi eset majdnem 15 hónaposan az első fognak örülni, de ez nem is akárhol bújik, hanem hátrafele, fent.
Nem tudom pontosan eldönteni, hogy zápfog-e vagy szemfog, egy biztos: nem metszőfog, mint ahogy a gyerekek többségénél bújni szokott. De legalább ez az a biztos pont, ami tagadhatatlanul az anyjára üt. :p
Ma fellapoztuk mamával a 29 évvel ezelőtt írodott babanaplót (a rólam szólót), s mint kiderült nekem is egy év három hónap körül jelent meg végre az első két fogam, amelyek a leírás szerint zápfogak voltak, tehát én sem voltam az a szokványos eset. Ennyi baj legyen. Azt már csak tapasztalatból tudom mondani, hogy legalább annál később hullnak majd ki (jó egy kicsit nevetséges voltam gólyaként csorba lenni, de túléltem). Hátha a fogak minőségét is tőlem örökli, s akkor gyakran nem kell fogászt látogassunk majd. Fotó persze nem készült a kis pontocskáról, így is alig tudtam Apának is megmutatni, mert hát Boró nem élvezte ezt a fogíny-vizitet, habár azt már tudja, ha megkérdezzük, hol vannak a fogai, bedugja az ujját a szájába. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése