Menni kéne, menni kéne...

Bizony, sokszor csak mennék, s egész nap kint lennék a levegőn, tólnám a babakocsit naphosszat (ha nem fájna még mindig a derekam), aztán huncut-puncutoznánk valamelyik parkban, igazán beleférne egy szundi is a friss levegőn (Boró részéről), s én ez idő alatt olvasgathanék... Na jó ez túl idilli kép. De néha a felsoroltak közül még összejön ez-az. Hiába, kutyából nem lesz szalonna, szokták mondani, így én sem fogok megváltozni ilyen szempontból. Kell a program. Kell a menés. Annyi csupán, hogy most már cipelem magammal a Kicsit vagy neki/érte szervezek valami tevékenységet. Ez utóbbiból is van elég, legalábbis eddig heti két alkalommal Boró-programon vettünk részt, ami babamasszázst (most már babatorna, mondókázás) és babapancsit jelent. S időnként még akad egy gyereknapi rendezvény, kakaó a plutra nevű akció, babás kiruccanás vagy zenés előadás.

Babamasszázzsal kezdődött az extra-tevékenységek sora, amelyet a Caritas szervez és három hónapos kora óta járunk rendszeresen. Azért is örülök ennek a programnak, mert azon túl, hogy egy órás gyúrás után Boró mindig annyira ellazult, hogy öltözködés után már szundított is, más sorstársakkal is találkozhattam. A torna mellett mindig volt alkalom egy kis tapasztalatcserére is, sőt legutóbb "kihelyeztük" a csoporttevékenységet Somosdra. Igazából az egyik anyuka meghívott bennünket a vidéki parasztházukhoz, ahol a zöld füvön ücsörögtek a lurkók órákon keresztül. Az apukák egy kicsit feszültebbek voltak, mert még nem voltak összeszokva, no meg ők a gyereknevelésről nem fognak dumálni, így nehezebben kapták meg a közös hangot, mi, anyukák viszont annál többet locsogtunk. A másik programba kb. egy hónapja kapcsolódtunk be, amikor Boró betöltötte az ötödik hónapot. Babapancsit szervez az Alpha Transilvana.

Ezt már régóta kiszemeltem a lányomnak. Az egyedüli gond vele csupán az, hogy a mi csoportunk nagyon korán kezd, így előbb magamat kell meggyőzzem arról, hogy fel kell már kelni, aztán szegény Borót kell felszedjem, mert ő is még aludna reggel 8kor. Ettől eltekintve szeretjük a vizet. A korai kezdés előnye, hogy kevesen járnak olyankor, így van hely és senki nem csapja szembe a vizet. Mondókázunk, énekelünk, mozgatjuk kezünk-lábunk, egyféle úszás és merülés előkészítő gyakorlatokat végzünk természetesen játékos módon.

A víz annyira megszívja Törpillát, hogy már hajszárítás közben nagyokat pislog, aztán mialatt én öltözöm, ő már szundít.