Szerencsére csak egy napot tartott, de mivel először fordult elő hat hónap alatt, egy picit megijedtünk. Belázasodott. Nem tűnt fel, hogy beteg lenne, mert nem viselkedett másként. Mosolygósan ébredt, játszadozott, evett rendesen, aztán ami meglepő volt, hogy elaludt magától a hintában. Ebédre készültünk mamáékhoz, amikor kiemeltem a hintából és nagyon melegnek tűnt. Gondolkodtam, hogy a házban mégsincs olyan meleg, hogy így kiforrosodjon vagy megizzadjon és a nap sem sütött a hintára. Levetkőztettem és még a hasa is forró volt, s percek alatt megizzadt a tenyere és a talpa. Ekkor már szinte biztos voltam, hogy lázmérőre van szükség. A higany borzasztó gyorsan felugrott 39,5-re. Ahogy ilyenkor lenni szokott, gyerekorvosunk épp nem volt itthon, de szerencsére telefonon elértük. Megkaptuk az ilyenkor szokásos fejmosást, hogy "miért vittük nagyüzletbe, tömegbe a kicsit, ahol tele van mindenféle bacival és a légkondi a lehető legrosszabb, ha kint meleg van". Igaz. Erre eddig nem gondoltunk, mert utoljára olyankor vásároltunk gyerekestől, amikor még kint is elfogadható időjárás volt és nagy hőmérsékletkülönbség miatt nem kellett aggódni.
Egy szó mind száz paracetamol kuppal kezeltük a kialakult állapotot (szerencsére maradt itthon néhány darab még az oltások óta). Délután már bággyadtabb volt Boró, látszott, hogy a láz leverte, mert csillogott a szeme, bár a lázát levitte a kup, de nem mondikált, s ritkán mosolygott, csupán nézett, figyelt, csendben ült ott ahova épp leraktuk.
Egyik legjobb barátunkat búcsuztattuk, ugyanis hosszú időre készül egy másik kontinensre dolgozni, így aznap este nem maradhattunk itthon. Felelőtlen szülők lévén elmentünk hármasban a búcsúbulira. Felszerelkeztünk mindenféle kellékkel (takarókkal, vastag ruhával, kisággyal, babatelefonnal, gyógyszerekkel, lázmérővel, teával), s bíztunk benne, hogy ezzel a lépéssel nem ártunk csöppségünknek. Hála Istennek, semmi gond nem történt. Estére még egy kis hőemelkedése volt Borónak, beadtuk a kupot, aztán lefektettem. Valószínűleg a paracetamol még megizzaszthatta, mert hajnalban elég vizesen ébredt meg és sok folyadékot nyakalt félálomban, reggel pedig a megszokott órában ébresztette mámoros szüleit. Reggelre eltűnt a láz is és azóta (kopogjuk le), semmi jele a betegségnek. Másnap megnézettük a gyerekorvossal, mint kiderült az enyhén piros torka okozta a lázat. Abból gondolom, hogy nem lehetett nagyon piros, mert ugyanúgy evett-ivott, mint egészségesen, tehát nagyon nem fájhatott a torka.
Reméljük csak ritkán és csak rövid időre fogjuk az ilyesmit megismételni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése