Kire ütött ez a gyerek?

Mégiscsak rám hasonlít ez a gyerek? Na jó, most a szokásairól beszélek, mert az már egyértelmű, ha egymás mellé rakjuk a Boró fényképeit és a saját gyerekkori fotóimat, nem az én vonásaimat örökölte. Ami viszont az evést illeti, hát, a gyümölcs továbbra is a nagy kedvenc marad. Nem hittem volna, hogy lesz még olyan eledel, amit annyira szívesen fogyaszt, mint azt, és mégis. A jaurt! Mintha mennyei mannát kínálnék neki, s egyik óráról a másikra egy új gyerek ülne az etetőszékben. Semmilyen unszolás, bohóckodás vagy nótázgatás nem szükséges: magától nyitja a száját, s lelkesedve nyeli a jaurtot, a símát és a gyümölcsöset egyaránt. Remélem a tehéntúró, szána és egyéb tejtermékek is elnyerik a tetszését majd. Ha rám hasonlít, akkor ez is menni fog. :p

A főtt ételek (zöldség, plusz husok, tojás meg máj) még mindig nagy kínok között fogynak. Oda jutottunk, hogy ha csak meglátja a tálját, amiben a zöldségpüre (bármilyen változatban) van lekonyul a szája, s mégcsak meg sem kóstolja, elfordítja a fejét, majd kezdődik a hisztivel egybekötött bömbölés. Azért csodálkozom sokszor, mert valamikor még a hússal vegyített zöldséget úgy ahogy, megette, igaz negyven percet ültem mellette, míg lecsúszott a torkán, de na, ezzel is kibékültem, csak egye. Vissza kell vezessük a gyümölccsel való vegyítést, csak ennek az lesz a hátulütője, hogy minden étel gyümölcsízű lesz, s csak ilyen formában fogja megenni. Talán ez sem a világvége, csak kerüljön be a szervezetébe mindaz, ami ebben a korban fontos (tojás, máj, hal, csirke).

Az üveges kajákról sem mondtam le teljesen. Felfedeztük, hogy a DM-ben van egy vegyes gyümölcsös változat, amit teljesen kiürített. Másnap felvásároltam belőle eleget, hogy maradjon a kirándulásunkra. A husos változattal még kisérletezünk, egyelőre 4-0 az eredmény, azaz négy félét probáltunk, de egy ujjnyinál több nem kellett egyikből sem neki, így végül Zsemle örülhettett neki. Most az utolsó "kártyánk" azok a magyar termékek, amelyek gyümölccsel ötvözik a húst. Hátha...műküdik majd a bolondítás.

Drága békeidők, amikor még tátotta a száját a zöldségre is