Az övé az enyém

Borókám kezd belenőni azokba a ruhákba, amelyeket rám adtak huszonnyolc évvel ezelőtt és persze amelyek kímélt állapotban maradtak, s valamilyen emlék fűződik hozzájuk. Először a narancssárga horgolt ruhát adtam rá, amit Gabszi-mama készített nekem, aztán azt a horgolt kalapot hordt(j)a, ami a keresztelőmön volt a fejemen, legutóbb pedig az piros ruhácska került rá, amit szintén Gabszi-mamától kaptam. Most ismét divatos, ugye, a kalocsai minta, tehát észre sem vehető, hogy több tíz éve vásárolták. Persze, Borónak most térden alul ér, én pedig két évesen viseltem, akkor pedig épphogy eltakarta a bugyimat. :)

Íme a bizonyíték:

Törzsök nagymamám kezében, Boró pedig az enyémben