Kiszálláson

Kiszálláson volt Boró a hétvégén. Első alkalommal aludtam külön a lányomtól: ő mamáéknál, mi éjszakai lagzin, más településen, más megyében. Nyilván nem meglepetésszerűen alakult így a helyzet, készültünk is eleget erre a hétvégére, főleg ami az etetést illeti. Az altatás miatt nem aggódtam annyira, mert tudtam, hogy mamáéknak sikerül így vagy úgy lefektetni a kiscsajt, s ha meg is ébred az éjszaka folyamán, kicsi vízzel meg simogatással könnyen visszaalszik. Inkább azt "gyakoroltuk" még a múlt hónapban, hogy fogadja el a lefagyasztott-újramelegített anyatejet cumiból. Néhányszor sikerült is (inkább napközben), kb. három cumisüveget probáltunk ki és kétszer öntöttem el a felmelegített tejet lefekvés előtt, mert csak a cici kellett neki. Rájöttem, hogy ha én is képben vagyok, akkor előkaphatom a világ legjobb és legpraktikusabb cumisüvegét is, neki úgy is én kellek, nem is az éhségről vagy a cumizásról van ilyenkor szó, hanem az én közelségemről. Ezzel magyarázható az is, hogy amikor először Apa fektette le, akkor kisebb huzavona után, elkapta a cumisüveget, s kétszáz mili anyatejet egy szusszra behörpintett, majd a kicsiágyban húzta a csendest.

Szóval, visszatérve az elmúlt hétvégére, a több helyszínes esküvő miatt a reggeli szopizás után már átadtuk Pöndörkét mamáéknak, amíg mi az ifjú párt kocsikáztattuk. Ilyenkor mindig újdonságok történnek. Most a hintában aludta át a délelőttöt, aztán ügyesen megette a gyümölcsadagját, s mire a délutáni szundira került volna a sor, már mi is hazaértünk és vittük is a kiscsajt a lagziba.

Szintén lagzin

Bár a mi asztalunk volt a legközelebb a táncparketthez, így a zene is hangos volt, Boró szeme lekoppant, aztán kivittem kagylóstól, s a teraszon aludt tovább. Az ébédjét elég immel ámmal ette meg, mert borzasztó sok inger érte, s mindenhova figyelt csak a kanalazásra nem, így hol a ruhácskájára hullt a kaja, hol az Apa nadrágját kentük össze.

Délután indulnunk kellett a második esküvőre, de akkor már csak kínozta az elalvást a kiscsaj, se kint, se bent, se az ifjú pár hálószobájában, sehol nem akart aludni, s egy idő után már nem is bántam a dolgot, mert tudtam, hogy akkor könnyebb lesz az esti fektetét. Igy is történt. Svájci óra pontossággal bukott ki a kiscsaj. Az anyatejet úgy itta, mint korábban Apával, az utolsó cseppeket már félálomban. Mire megérkeztünk Ivóba (a kinti lagzi helyszínére), jött is az sms: elaludt, s a tejet is megitta. Éjszaka egyszer sírt fel, valószínűleg felpuffadt a kicsi hasa, mert pukizott egy párat, ivott vizet, majd reggel hat óráig szubndított tovább. S azért írtam fennebb, hogy ha mamáékkal van, történnek újdonságok, mert az első tejcsi után, matarászott egy kicsit az ágyában, majd magától visszaaludt. Bezzeg, ha velem ébred....

Alig vártuk, hogy hazaérjünk, s megszorongassuk a Drágát. Igaz, már az első tíz perc után hiányzott, s pedig csak egy éjszakáról volt szó.