Kipipálhatjuk az első suppanást is, ami az állandó forgolódásnak az eredménye. A pelenkázón bárhova nyulok, muszály egy kézzel mindig tartsam, mert hihetetlenül gyorsan tekeri magát ide-oda (sokszor a pelenkázás is külön kihívást jelent). Az ágyunk egy szinttel lennebb került, azaz csak a matracon alszunk, így onnan szerencsére nem esik nagyot, eddig csak egyszer került le róla, térdre. A suppanás viszont a játszótéren történt. Egy szempillantás volt az egész. Épp tisztába tettem egy húsz cm. magas ülőkén, s maximálisan rá koncentráltam, ő pedig kuncogott a bámuló kislányokra. Nyúlt volna utánuk, de a lányok közben elszaladtak, én pedig csak épp a pelusért nyújtottam a jobb kezem, amikor suttty, mint egy kiscica lehengeredett a gumis talajra, négykézláb, persze, inkább hasra. Én jobban megijedtem, mint ő, mert mintha semmi sem történt volna, úgy figyelt tovább.
A nagy kedvenc, amihez még segítségre van szüksége: az ülő pozíció. Görcsösen szorítja a lábujjait, azokkal egyensúlyoz, hogy el ne dőljön, illetve a kezével igyekszik magát visszatólni, ha mégis kibillen az egyensúlyából. Ülő pozícióból már fordult át hasra, illetve babakocsiban, kagylóban, kiskádban, legújabban a hintában is felhúzza magát, mert ÜLNI akar.
Hiába, ebből a szögből más a világ |
Az etetőszékben (ami szintén údonságnak számít, mert a régi pihenőszékét muszály volt elraknunk, miután kapaszkodott ki belőle) is jobban kell figyeljem, mert szokása mindent leseperni maga elől, majd fentről lehajol, s nézi, mi hol hever. Persze, miért is dőlne hátra a székben, itt is ülni kell, ha épp zöldséget kell enni, akkor kitekeredik, mint egy kigyó, s a háttámláján levő macikat veszi szemügyre vagy ha ellustul, akkor felrakja az egyik lábát a tálcára vagy rátámaszkodik a karfára. Jó kényelmes neki az ülőke, szerintem még sokat fogjuk használni, egyelőre ugyanis "lötyög" benne a gyermek :)
Inkább pózol, mintsem falja a főtt kaját |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése