A megszokott életmódunkat folytattuk, legalábbis addig, amíg az utolsó egy-két hónapban le nem lassultam volna, de mivel az egészségem is megengedte, nem akartam bura alatt tölteni a terhesség időszakát. Így nem iktattuk ki a nyári programból a Bálványosi tábort, a kosármeccseket, a kocsmázásokat, a könnyűzene-koncerteket. Gyerkőcünk zenei nevelése jó korán elkezdődött: Quimby, Csík zenekar, Balkán Fanatik, Kaláka - csupán néhány olyan koncert amelyen ő is "részt vett", időnként dobbantott egyet- kettőt, máskor, a barátok szerint a köldözsinort pengette :-). Esténként hármasban néztük apával a 24 című sorozatot. Igaz nem gyerekeknek való filmről van szó, de elmosolyodtunk azon, hogy nem csodálkoznánk, ha Jack Bauer lenne a kedvenc filmszereplője és születése után az ő hangját is megismerné majd, mint a szüleiét.
A kilenc hónap alatt nagyon figyelmes lettem környezetemben fel-felbukkanó babakocsisokra. Úgy tűnt, hogy a fél város velem egy időben várja babáját, hiszen a baráti körben, az ismerősök közt és nemcsak egyre több terhes anyuka bukkant fel. Volt olyan csajos esténk is, hogy ötünk közül hárman pocakosan ültek asztalhoz, így elképzelhető, hogy mi jelentette a központi témát. Megváltozott érdeklődési köröm, hiszen ahogy közeledtem az év végéhez egyre érdeklődőbb lettem a szülés, a vajúdás, a gyermek ápolásával, babacuccokkal kapcsolatos témák iránt. Már nyáron elkezdtük beszerezni a babakellékeket, pedig rengetek időnk volt még hátra, de jól esett tervezgetni, vásárolgatni, s szinte turkáló-függő lettem. Én, aki mindig untam turkálókban bámészkodni, ha babaruhákról volt szó, képes voltam hetente benézni és ha nem más, egy kis harisnyát vagy sapkát válogatni a kicsinek.
Úgy emlékszem, az igazi kismama-tempót novembertől vettem fel, vagyis az utolsó hónapban. Nem voltam rosszabbul, mint azelőtt, csupán nem bírtam már túl sokat ficánkolni. Lelassultam. Mindenki a sok sétálást javasolta. Ennek igyekeztem eleget tenni, bár miután eljöttem szülési szabadságra annyi célt tűztem ki magamnak, hogy alig bírtam utolérni magam. Teljes gőzzel belevágtam a háziasszonyi teendőkbe (sokak meglepetésére): főzés, sütés, takarítás. Oda jutottam, hogy az egyik nap a járdánkat is lesepertem. Igaz a szomszédok is furán néztek rám. A sétapartnerem Zsemle volt, hiszen egy darabig gyalog, majd autóval mentünk tekeregni – autóval a lovardáig, ott aztán elengedtem.
Így teltek a napjaink, kimerítettem minden házi teendőt, kipipáltam minden házi feladatot, még a karácsonyi bevásárlást is megoldottuk, készen álltam Boróka érkezésére.
Nagyon és napról napra izgatottabban, kíváncsibban vártam a csöppséget….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése