Első lépés: megetetjük a babát, majd bőfizés közben elővesszük a "kinti" ruhadarabjait
Második lépés: becsukjuk Zsemlét a ketrecébe, mert ő még nem érett meg arra, hogy türelmesen végignézze, amint a babával kisétálunk a járdán
Harmadik lépés: felöltöznek a szülők
Negyedik lépés: felöltöztetjük Borót, a cumit semmi szín alatt nem felejtjük el és a mozdulni nem tudó csomagot berakjuk a kocsiba
Ötödik lépés: zárunk, majd leemeljük közösen a babakocsit és indulunk is
Ez a ceremónia annyiban fog eltérni a felsoroltaktól akkor ha majd egyedül kell mindezt művelnem, hogy a babát csak lent, a lépcső alján fogom betenni a kocsiba. Így majd nem kell cipekedni.
Maga a séta olyanra sikerült, ahogy elképzeltük. Amíg kiértünk a kapun, Borónak még nyitva volt a szeme, takargattuk az arcát, nehogy megfázzon, habár annyi réteg ruha volt rajta, hogy moccanni sem tudott, szegény. Amint kifordultunk a sarkon már csak résnyire volt nyitva a szeme, a Balcescu utcai járda "fantasztikus" állapota miatt pedig annyit zötykölődtünk, hogy hamar elszundított. Végig csukva volt a szeme, a cumiját persze nem engedte el. Sem az autók burrogása, sem a járókelők hangoskodása vagy a kutyák ugatása nem ébresztette fel.
Amikor visszaérkeztünk az udvarra, mintha megérezte volna, hogy vége a sétánknak, kikukucskált a takaró mögül. Bent megszabadítottuk a gyermeket a sok culától, aztán következett a szokásos erőlködés, mert úgy vettem észre, hogy mindig a levegőzés után következik a trotyi. Segítettünk neki, hogy könnyebben átessen ezeken a "nehéz pillanatokon", kis görcsoldó cseppel és hasra fektetéssel, ami bár néha kihozza a sodrából, most bevállt és jöhetett is a délutáni bubu.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése