Mindennapjaink

Valósággal rohan az idő. Amióta Borókával töltöm a napjaim, mintha kétszer olyan sebességgel haladnánk előre, mint korábban. Az is meglepő számomra, hogy már négy hét eltelt, amióta a kicsi világra jött, de sokszor esténként szoktam azon hüledezni, hogy mááááár eltelt a nap, hiszen alig kezdődött el. Valószínű az órákra lebontott teendők eredményezik ezt az érzést: gyakorlatilag a kajálások időpontjához kötünk minden egyéb tennivalót. Két evés közti időszakot kell feltölteni tartalommal - erről szól a történet.

A napok egy a számomra irtó korai időpontban kezdődnek. Valójában reggel hatkor még sem én nem vagyok igazán magamnál, sem a gyerkőc nem ébred fel mindig, de a tapasztaltabbak tanácsára, muszály ilyen korán kezdjük az evést, hogy aztán a hatszori papálás beférjen a programba és éjjel aludjon a gyerek. Ebbe az első szopizásba általában Boró és én is belealszunk, Tamás elmegy munkába, aztán szundítunk ketten legalább tíz óráig. Van amikor Boró túlalussza az anyját, de ha tizenegy óráig nem szedem fel magam, akkor már szinte a fél nap is eltelt.

Ez az ún. reggelizés, amit már nem sötétben fogyaszt el a gyerek, hanem elhúzzuk a sötétítőt. Én pótolom az éjszakai szomjazásom és megkukkintom, hogy volt-e valamilyen "termés" az éjjel. Miközben én reggelizem, Borónak a reggeli műsora a nappaliban folytatódik, legújabban a blupban. Tudom, hogy nem túl egészséges (bemelegszik és a háta sincs teljesen egyenesen), de irtó nyugodt állapotban tűri a délelőtti időszakot. Hosszú percekig nézelődik, vezényel, sőt időnként hangoskodik is. Ezt a pár órát egyelőre magamra tudom fordítani: táplálkozás, tisztálkodás, házrendezés, szellőztetés. Közben bekapcsolom a gyerekdalokat a kicsinek, s ha elkeseredik, nótázgatunk egy cseppet.

A déli papa után útra kerekedünk, persze előbb Zsemit be kell zárni, s természetesen az ő kajálásáról sem szabad megfeledkezni, de ha már bekerült a ketrecébe, akkor még csak azért sem fogyasztja el a reggelijét. Duzzog, hogy őt miért nem viszem sétálni. Majd annak is eljön az ideje.... Egy vagy max. másfél órás séta után, ha szerencsém van, akkor sikerül Borót úgy kihámozni az ezer rétegű cucc közül, hogy csak minimálisan ébred meg és képes hason szunyokálni a délutáni papáig. Ilyenkor általában sajnálom őt, mert muszály felköltsem álmából, de hozzá kell szokjon ő is ehhez a rendszerhez.

A délután 4-5 órai papánál szokott megérkezni Tamás, így kezdődnek a játékos percek. Amíg a kicsi többé-kevésbé nyugodtan szemléli a színes játékait, általában sikerül összehozni a közös ebédet, amely alatt, ha Boró jó kedvében van, csak max. háromszor kell felállni az asztaltól, hogy visszarakjuk a cumiját.

Estére többnyire lefárad és hisztisebb a gyerkőc, így sokáig nem marad nyöszörgés nélkül. Kell foglalkozni vele. Ilyenkor Vida Ágnes szavai csengnek a fülemben: aktív szülőknek, aktív gyereke születik. Tehát semmin nem kell csodálkozni. Késő délután nem rakjuk még be a kicsi ágyba, hanem velünk van a nappaliban, a kis fészekben. Így nem is alszik olyan mélyen, hallja a mozgásunkat, valamelyest érzékeli, hogy nappal van. Ezzel szeretném hozzászoktatni ahhoz, hogy ha éjszakai alvás következik, akkor az teljesen más hangulatú: nincsenek fények, zajok, papa, csak a bubura, a pihenésre kell koncentrálni.

Az utolsó két evés között szoktunk fürdeni. Ennek időpontját annyira szoktuk kitolni, hogy ha lehet ne legyen farkaséhes még a gyerek, de azért, ha lejár a fürdetés, öltözködés, tornászás már csak a lefekvés maradjon hátra. A villanyoltásra 10 órakor kerül sor, persze, ez még nem azt jelenti, hogy szopi után berakom az ágyba, leoltom a villanyt és alszik is. Na neeem épp ilyen egyszerű. Addig stimmel, hogy leoltom a villanyt és kimegyek a szobából, de néhányszor még vissza kell nézzek, cumi-ügy miatt, hát- és fejsimogatás, zenedoboz felhúzása, ilyen-olyan gyerekbolondító cselek, ahhoz hogy végképp álomba merüljön. Bevallom, hogy az ötödik bemenetelem után már megnyomom az "ignor" gombot, s türtöztetem magam, hogy ne menjek be többet, mert magától is elhallgat, elfárad. Eddig működött.

Kezdünk összeszokni és megszokni az ilyen stílusú napokat!