Úgy gondoltam, hogy első bejegyzésem nem szólhat másról, mint e blog nevének a magyarázatáról. Kicsit fura, hogy egy naplónak neve vagy címe van, hiszen számomra egyértelmű, hogy rólam, rólunk szól, így különösebb magyarázatra nem lenne szükség....
Új fejezethez érkeztünk. Életünk attól a pillanattól változott meg igazán, hogy kibővült a családunk. Nem csak azért gondolom így, mert olyan egyszerű dolgok módosultak a hétköznapokban, mint a munka, tévézés, kocsmázás helyett pelenkacsere, szoptatás és babázás, hanem legfőképpen azért, mert az "én" és "te" helyett az "ő" lett a legfontosabb. Ő került a középpontba, ő irányítja életünk. Nem értünk, hanem őérte élünk. Attól a perctől kezdve, hogy egy új, aprócska, szuszogó lény került a kisszobába, úgy éreztem, hogy az elmúlt huszonhét esztendő mind eltörpülhet, félre tehető a most kezdődő évekhez képest. Egy nagy buborékba besűríthetem az elmúlt éveimet, amelyeket - bár 18 elmúltam - gyerekként éltem meg. Most pedig a mi kis csöppségünk buborékát kezdjük el fújni, megtölteni minden kedvességgel, szeretettel és családi harmóniával...
Nem lennék én, ha a névnek nem tulajdonítanék többletjelentést.
Egymás irányába gyakran intéztünk cirogató szavakat, a becézgetések nem maradtak el. Talán a legtöbbet emlegetett és hosszú éveken át "használt" név a Bubi. Ennek mindenféle ragozása előfordult a szótárunkban: Bubici, Bubor, Bub stb. Ha már családdá, igazi családdá alakultunk, akkor beszélhetnénk Trelláékról is, de miért ne legyünk Buborék?!
Innen se maradjon ki a játék, hiszen e napló elsősorban a gyermekünkkel megélt pillanatokról, érzésekről, a kicsi szöszmötöléseiről és a családi élményekről szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése