Nekem sem kedvező ez az állapot, mert nem merek közeledni, nehogy elkapjam, mert én még orvosságot sem szedhetek, de emellett minden babás teendő rám marad. Azért is drukkoltam, hogy a gyerek "ne válasszon" el minket, ne kelljen külön aludjunk. Ez most egy ilyen időszak, remélhetőleg nem tart sokáig.
A kicsi ebből az állapotból sem fog fel semmit (szerintem), csupán azt érzékelheti, hogy ha a mélyebb hangú emberke, a férfihang közeledik, neki többet kell a kicsi szobában, az ágyikójában ülnie. Ennek eredményeként a délután nagyon békés, csendes volt Boró. Meglepően sokat aludt, pedig máskor esténként kezdődik az ő műsora. Lehet azt hiszi, itt az este, aludni kell. Igyekeztem a "reflektorfényeket" égve tartani, hogy ha nem más, lássa, még nappal van. Nem tudom, ez mennyire működik, de a szakirodalom szerint, ha éjjeli bubura készítjük gyerekünk, csak akkor sötétítsük le teljesen a szobát.
Egy idő után meg kell tudja különböztetni az éjjeleket a nappaloktól.
Ma napközben elég éber volt, így "játszani" is tudtunk a zöld takaróval. Szegény gyermek, csak ezt az egy színt fogja ismerni :-) "Sok választása nincs" - ahogy Kati mondta. Szerette a blupban: vezényelt, boxolt, hadonászott, bámészkodott, aztán amikor elkapta a cumit szundított is egy keveset, amíg fel nem költöttem, mert ebédidő volt.
Apropó, a tegnap nem hiába voltam bizakodó. Végigaludtuk az éjszakát, ketten. Én egyedül a nagyágyban, ő a kicsiben. Reggel 6kor ő ébresztett, aztán reggelig a nagyágyban folytattuk a szundit ketten. Ez a mi kis rituálénk: Boró csak a reggeli szopi után aludhat a nagyágyban, mert olyankor még én is kómás állapotban vagyok, alig tudok ébren maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése