A "családosdi" és a "szülői" (gazdi) szereppel akkor kezdtünk barátkozni, amikor tavaly nyár elején elhoztuk pár hetesen a kis vizslát, aki már, ajaj nem is olyan kicsi, és borzasztóan eleven. Ezzel a kölyökkel is épp annyi tennivaló volt és van, mint egy aprócska babával:
- sétálás - ahhoz hogy elég hatásos legyen Zsemle esetében, legalább egy órán keresztül kell fárasztani, Boró tíz perces levegőzésnek is örül, annyira jól érzi magát kint, hogy szinte mindig elszundít
- etetés - ha ez elmarad Zsemle esetében, mindent szétrág a drága, ami az útjába kerül, igaz, ezt olyankor is műveli, amikor nem éhes, csak unatkozik. Borónak a cici a mindene, ezt nem is kell magyarázni
- altatás - bizony még Zsemlét is altattuk az első napokban, amikor még a garázsban aludt és keservesen nyüszített, mert hiányzott az anyukája. Éjszakáztunk vele is, ahogy Boróval az első héten, de a kutyát már nem kényeztetjük, kislányunk esetében pedig az altatás el-elhúzódik még, az éjszakai alvás viszont már nem okoz gondot
- a cumi helyett is vannak nyugtató és némító elemek a kutya esetében: pl. egy szelet kenyér vagy műanyag palack
- magyarázni lehet ugyan mindkét "gyereknekegyik sem érti (még!), de foglalkozni mindkettőjükkel kell. Korábban írtam, hogy aktív szülőknek....., ez a kutyára is érvényes, nemcsak a gyerekre. Egy biztos, Zsemle nem az a "nyugdíjas tempójú" eb.
Ide vezethető vissza tehát bejegyzésem címe is. Gyakran elhangzik mostanában, hogy "mi a fiúk most megyünk sétálni", "amíg a lányok esznek, addig játszanak kint a fiuk". Mivel Zsemle már annyira megerősödött, hogy egyedül ritkán bírok el vele, a kutyadresszírozás szerep Tamásra marad, a lányos, finom teendők pedig természetesen rám. Hétköznap a lányok délelőtt sétálnak, hétvégén szopizás közben a fiuk kelnek útra. Míg mi böfizünk, naaagy játszás zajlik kint az udvaron, amit a lányok egyelőre az ablakból szemlélnek, de majd eljön annak is az ideje, hogy a gyerkőcünk és kölykünk egymást kergetik az udvar egyik feléből a másikba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése