A zene régen és most

Tanítóképzős lévén elég sok dalt sajátítottunk el, s nemcsak, hiszen ezeket "alkalmazni" is kellett. Énekórát ugyan nem tartottam egyszer sem, viszont az óvodában egyetlen tevékenységet sem lehetett dalok és dallamos mondókák nélkül elképzelni, s ez a kisebb osztályokban tartott órákra is elmondható. Emellett több halandzsa-nyelvű dalocskát sajátítottunk el a zabhegyzés során. A Zabhegyező Gyermekanimátorok Egyesületének tagjaként tevékenykedtem barátnőimmel, a gyerekrendezvényeken és -fesztiválokon talán a körtáncozás volt mindig is a kedvencem. Ezekre az alkalmakra azóta is szívesen gondolok viszza, hiszen még az elmúlt években is, amikor egyik másik vállalatnál nyílt napokat szerveztünk kisiskolásoknak, a zabhegyzős körtáncokkal "melegítettünk be" az épp aktuális gyerekprogramra...

Ha jól visszagondolok, rengeteg népdalt is tanultunk, a közös osztálykirándulásokon fújtuk hol a túrázások közben, hol a tábortűz mellett vagy a buszon, vonaton. Egyik dal a másikat érte, megállás nélkül.

Nem csoda hát, hogy amikor hazahoztam gyerekemet a kórházból és hát - tudván, hogy jó, ha a piciknek dalolgatunk - énekeltem volna neki valamit, semmi más nem jutott eszembe, csak a népdalok. Kicsit bosszankodtam, hogy sok idő eltelt, és kiürült a gyerekdal-készletem, csak műdalok és nóták jutottak hirtelen eszembe. Gondoltam, hogy mégsem kéne télen a Tavaszi szél, vizet áraszt - ot fújni, vagy A csitári hegyek alatt és a Zöldre van a rácsos kapu festve - kezdetű dalokon kívül valami mást is tudok, csak elő kéne bányásszam valahonnan jó mélyről.

Akkor jutott eszembe az a sok gyereklemez, amelyet gyerekként én is hallgattam, de hát rájöttem, azokhoz még nőni kell és inkább a gyorstalpaló megoldást választottam: a karácsonyra kapott gyerekdalos CD és a Youtube - gyerekdalok mix. Ilyen válogatás rengeteg van. Ha ezeket bekapcsolom és többszőr végighallgatjuk, egy-kettő beindulnak a berozsdásodott tekervények. Lám-lám ezt a dalt is ismerem, meg amazt is, és már fújjuk együtt, időnként Tamás is rázendít. Ő is tudja a Hopp Juliskát, a Hova mész te kisnyulacskát, a Megy a gőzös Kanizsára... . A minap arra lettem figyelmes, hogy franciául énekel neki. Hát ő is valószínűleg gyerekkorából megragadt dalocskából merített, így hallgatta Boró a Frère Jacques.. -t

Énekelgetni főleg tisztába tevéskor, ébredéskor és öltözködéskor szoktunk, de a zenehallgatás az elalvásban is szerepet játszik nálunk. Bár egyes témába vágó cikkek kimondottan ellenzik, hogy az elaltatáskor kapcsoljunk zenét a kicsinek, (mert nem tud pihenni, kikapcsolni tőle, hanem még jobban felpörög és nem tud ellazulni) én úgy látom a monoton, lágy, kellemes hangzású dalocskák nem ártanak, sőt. Az első hónapban azt a zenedobozt használtuk, ami kéznél volt. Ezt 3-4szer is fel kellett tekerni, amolyan manuális megoldás volt. Igaz, ha álmomból felköltöttek akkor is fújtam volna a Csendes éj dallamát, mert a doboz azt tudta. Közben kaptunk egy ágyra szerelhető ketyerét, ami annyira okos, hogy a forgó és fényt árasztó bogarak mellett szimfonikus zenét hallat. Nekem  nagyon kedvesnek és kellemesnek, altatónak tűnik. Az eredmény is egyértelmű: hogy annak tudható-e be vagy sem, nem merem még kijelenteni, de amióta ezzel a szerkentyűvel alszunk el (csak a zenés részt kapcsolom be), sokkal egyszerűbbnek és rövidebbnek tűnik az elalvási ceremónia.