Boróka nagyon jó kedvű volt ma reggel: nem siette el a felkelést (vajon kire hasonlít?), s amint kinyíltak a csipái, már mosolygott is a szüleire. Aztán következett a nyújtózkodással egybekötött grimaszsor, mondikálás és huncut mosoly apának, aki reggeli torna gyanánt hasra rakta a kicsit, erősödni.
 |
| Mi van ott a párnán, Apu? |
A délelőtti szopizásba belealudt, így mi is tudtunk reggelizni, még hozzá melegszendvicset, tehát megadtuk a módját. Útra kerekedtünk, mint szokás szerint, de Borókát ezúttal sem kellett ringatni, mert már az autóban lehúnyta a szemét, különösebben nem érdekelte, hogy szülei hova cipelik megint magukkal. Üzletelni mentünk, a szokásos csempe-parkett-festék-fürdőszoba körutunkat jártuk, aztán ebéd előtt meghívtuk a nagyszülőket egy kávéra abba a bisztróba, ahol lányunk már törzsvendégnek számít, hiszen már nem egyszer járt ott. Ezúttal az emeleten foglaltunk helyet, a nem dohányzó részlegen. Borzasztó meleg fogadott, tehát Boró vígan nézelődhetett sál-sapka-nagykabát nélkül anya és mama ölében.
Hétvége lévén, nem kellett az ebédről sem gondoskodni, mert a nagyszülők vendégei vagyunk ilyenkor, így ma Törszökéknél, holnap Trelláéknál fogunk enni. Ebédkor Boró barátkozhatott ismét Annával, persze, csak úgy egyméternyi távolságról. Aztán vendégeket fogadtunk itthon és a többféle programlehetőség ellenére mi az itthoni, nyugisat választottuk. Szundi. Ismét hárman a nagyágyban. Boró szopizás után elszundított, én már fel sem vettem böfizni, hanem hagytam tovább szunyókálni, Apa is mellénk bújt és hárman húztuk a lóbőrt, amíg bírtuk. Azaz, amíg meg nem éheztünk. Gyors vacsi, amíg Boró alszik, aztán fürdetés, traccsolás a pelenkázón és nem végződhet jobban a nap csak akkor, ha ezek után Boró úgy elalszik, mint a tej. Tökéletes nap, tökéletes hétvége. Még! Még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése