A kis erős

Két napja, amikor lerakom Borót a kiságyba az esti, utolsó szopi után komoly ellenállással kell szembesülnöm. Nem a nyekergésre gondolok, mert rövidebb-hosszabb ideig ez továbbra is van az elalvás előtt, hanem a megszokott hasra fektetett pozíció helyett kinyomja magát, sőt a lábait is magasba tartja, mintha hintázna. Most is hason alszik el, de előbb a két kis kezét maga elé húzza és a mellkasát kitolja, feje magasban marad, s rövid ideig ugyan, de bámészkodik. Kicsit olyan a látvány, mint az autók ablakába helyezett plüss kiskutyák, amelyek a döcögő járműben ide-oda mozgatják a fejüket. Aztán elfárad a nagy erőlködésben és fokozatosan leereszti a fejét.

Kíváncsi voltam, hogy napközben működik-e a produkció. Hát, mondhatom, szenzációs. Nem hittem volna, hogy már ilyen korán sikerül neki ez a mozdulat, habár várható volt, hiszen eleitől fogva hason alszik éjszaka, ami erősítette a nyakizmát. Amióta már többet nézelődik és "érdeklődik" a világ iránt, napközben nem szívesen raktam hasra, hogy ne szűküljön le a látótere, no, meg ne mérgelődjön, viszont a reggeli ügyeskedése után, azt hiszem, mégiscsak probálgatjuk még ezt a hinta-palintát.

Úgy olvastam, hogy játékokat kell az orra elé helyezni, mert az motiválja abban, hogy több ideig kitolva tartsa magát, illetve ez a pozíció segíti őt abban, hogy majd hozzáérjen a kirakott tárgyhoz, és a kúszás technikáját is elsajátítsa. Ezt valószínűleg a babamasszázson is gyakorolni fogja.