2012. február 20., hétfő

Egyelőre nyugalom uralkodik

Az elmúlt kilenc órát összegezve: minden a régi. Azért írom ilyen sejtelmesen, mert most még kicsit tapogatózunk. Bekapta Boró a kéthónaposoknak járó oltást, szurkolunk, hogy semmi negatív következménye ne legyen.

Bár tudtuk, hogy ma fog jönni a védőnő megszurkálni a kisasszonyt, az időpontot nem egyeztettük, így épp akkor érkezett Emő néni, amikor még a reggeli sziesztánál tartottunk: kisujjammal támasztottam Boró cumiját, félálomban voltam, de ő sem volt éberebb, amikor megszólalt a csengő. Mindez "hajnali" tízkor :). Úgy kipattantam az ágyból, hogy szerintem Boró is meglepődött, de az ámulás sokáig nem tartott, mert vissza is aludt, aztán futkorásztam a szobában, hogy valamit kapjak magamra, kiszóltam, hogy jövök, épp lehajtottam az ágyneműt, hogy ne legyen "kutyaol-hangulata" a szobának, az este felgyűlt használt pelusokkal kirohantam a konyhába, s pár perc várakozás után valahogy beengedtem a védőnőt. Semmi pánik - gondoltam, minden elő van készítve, gyerek félálomban, legalább nem lesz hisztis, én egy kicsit borzos voltam, de ez sem fontos, úgysem értem jöttek vizitbe.

Amikor kibontottam a kiscsajt, kiderült, hogy ő sem számított igazán látogatókra, mert az eddigi alkalmaktól eltérőn nemcsak pisis volt ma reggel, hanem kakis is, de Emő néni azt mondta, ráér a tisztába tevés az oltás után, legalább eltereljük a figyelmét. Jó. Két fecskendőt készített elő, elég hosszasan, igaz én sokat nem bámultam, nehogy rosszul legyek, addig is ébresztgettem Borót, persze ő elég kómás hangulatban volt, a mosolygáson kivül a kommunikáció egyéb módozatait nem használta. Lebányásztuk a fenekéről  a pelus egy részét, aztán bement az első szuri, Boró ezt különösebben nem reagálta le. Szerintem ő akkor inkább arra koncentrált, hogy tartsa a fejét és nyomja ki a mellkasát, mert ez a legújabb kihívás számára. Én még bohóckodtam egy cseppet Micimackóval, hogy elvonjam a figyelmét, de sok hókuszpókuszra nem volt szükség az elsőnél. "A második egy picit fájni fog" - mondta Emő néni. Ezt már a jobb karjába kapta és el is keseredett miatta. Két visítás után gyorsan begyúrtam a cumit a szájába, aztán elég hamar megvigasztalódott. Amíg kiengedtem Emő nénit már a kiságyában figyelte a feje fölött repdeső bobagarakat. Huhh, ezen túl vagyunk. Még egy hasrafektetés következett, amikor egy Paracetamol kupot beadtam neki. Bár a vélemények eltérőek, hogy szükség volt erre vagy sem, állítólag megelőzésként, vagyis a belázasodás elkerüléséért nem árt, ha megkapja ezt a csillapítót és megismételjük az elköbvetkező 3 napban is. Reméljük, hogy nem lesz semmi gond. Az alvókája nem romlott, elég sokat szundított ma, hátha éjszaka sem lesz gond.

Itt épp nem alszik, csak az alfa fázis fele halad,
tejkó után, böfire koncentrálva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése