Most már elég egyértelmű, hogy kislányunk naaaagyon jól érzi magát, ha ölben van. Ennek az ölbentartásnak is van egy speciális technikája, ahogy a kiscsaj képes órákon keresztül jógyerek maradni. Kifele fordítva úgy, hogy ő tudjon bámészkodni, vezényelni és közben hódként nyálazgatni. Ez már többször bebizonyosodott. Főleg olyankor tud ez meglepni, amikor már délután vagy este van és elmarad a nap második felére jellemző hiszti. A varázsszó: ölbentartás. Mielőtt Apa elsáppadna, kihangsúlyozom, hogy ez nem vált szokássá, de ha vendégeink vannak Boró is a figyelem központjában érzi jobban magát, sőt gyakran úgy alszik el, ha valaki duruzsol a füle mellett vagy érzi a beszélő mellkasának a rezgését.
Csajestünk volt a héten, amikor barátnőimmel kitraccsolhattuk magunkat. Úgy időzítettem Boró etetését, hogy a csajok érkezése előtt jól lakjon a legfiatalabb résztvevő, remélve, hogy tovább bírja a gyűrődést. Utólag kiderült, hogy aggodalomra nem volt ok, hiszen, előbb Kati, majd Emese, aztán ismét a Kati ölébe dőlve minden a legnagyobb rendben volt. Időnként be-besegítettünk a varázs-cumival, végül megunva a sok pletykát, Boró úgy döntött, hogy szundítani fog. Mindezt azután, hogy betrottyintott a Kati ölébe, majd ezt a vendégfogadó "jó" szokását megismételte még egyszer az est folyamán. Csak a háta közepéig lett kakis, így tetőtől talpig tisztabe kellett raknunk. Semmi meglepő, egyébként. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése