Bizony, eljött a nap, amikor bekapta a lábujjkáit. A bejegyzéssel azért késtem, mert többszöri nekifutásra sikerült csak lefotózni ezt a mesterművet, ugyanis, ha csak a telefont a kezembe vettem, rögvest elengedte a lábát és rám vigyorgott. Szerda óta viszont nagyon gyakran és egyre több helyen (pléden, babakocsiban, ágyban, ölben) húzza a lábfejét a szájához.
Máskor meg úgy ül a kocsiban, mint a kiskirályok: lazán, elfolyva, s napoztatja a lábait az átkötő rudon. S közben mond, nevet a saját produkcióin. Nevet ha játékot vagy bármi érdekességet adok a kezébe vagy megszerez egy zörgőbörgőt. Felnevet, ha járókelők rámosolyognak és beszélnek hozzá. Egyre vidámabbak a napjai(nk).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése