Tavaly még a pocakomban volt a Csöppségünk, s onnan fülelt, most viszont már élesben ment a játék: tömeg, rengeteg ismerős, hegyi levegő, zene, éjszakázás. Így felsorolva nem úgy hangzik, mintha egy átlagos héthónapos programját osztanám, néztek is csúnyán egyesek, de nem kell megkövezni érte, mert nem mi voltunk az egyedüli "felelőtlen" szülők, akik prüntyőkével állítottak be a táborba, na, meg nem mindennapos program ez. Idén ez az első és utolsó. Nem azért mert rosszul telt volna, csupán annyi, hogy ezt a rendezvényt évente egyszer tartják.
 |
| Van aki eugeniát, más az ujját rágja |
Muszály volt bepótolnom a tavalyi lemaradásom. A terhesség miatt csak a lábamat mártottam be akkor a tóba, most viszont úszhattam, végre, a drága Szent Annában. Jól esett. Borót még nem mártottuk be a vízbe, mert még nekünk is hidegnek tűnt, de majd jövőre ő is "belekóstolhat" a méregzöld csodába. Addig is a parton számos újdonságot lehet felfedezni: törölköző, elszáradt fű, árnyékot tartó lapik, bogarak, s persze játékai.
 |
| A fürdőbugyi csak dísznek volt |
A bulik, s koncertek idén nem vonzottak annyira, mert hát Boró körül forgott az élet, azon agyaltam, hogy meddig maradhatok vele, meddig halogassam a lefektetést, mikor és hol etessek etb. Boró szinte svájci óra pontossággal jelezte, ha pizsamaosztás következett. Tíz óra fele már dörzsölte a szemét, nyűgösebb volt, aztán rövid séta után hozzám bújt és zavartalanul szundított. Annyira mélyen, hogy még a néptáncsátorban szóló élő muzsika, a kurjantgatások, vagy Rúzsa Magdi koncertje sem ébresztette fel.
 |
| Anya álmos, baba alfában |
Az etetés kicsit bonyodalmasan indult, mert egy csomót szerveztem az itthon elkészített kaja tárolását olyan körülmények között, hogy az ne romoljon meg, ugyanakkor ott ne kelljen kotyvasztanom. Az üzleti készételt (legalábbis az eddig kóstoltakat) nem ette meg, így csak a házi maradt. Végül a gyümölcsöket felvagdostam itthon és csak a turmixolást hagytam Tusnádra, a zöldséget pedig lefagyasztva vittem magammal, vendéglőkben pedig szíves-örömest felmelegítették nekünk.
 |
| Az arckifejezés mindent elárul |
Napközben inkább babakocsiztattuk Törpillát, már csak azért is mert az egyebek mellett a legfontosabb kelléket, a babahordozót (is) itthon hagytuk, így egy kölcsön kapott kendővel probálkoztunk, kisebb-nagyobb sikerrel. Első este szinte leszakadt a kezem a Boró csaknem7kg-ja alatt, főleg miután elaludt és teljesen elengedte magát, a kendő pedig abszolút nem tartotta a fenekét, én pedig nem mertem elengedni. Egyszóval rosszul kötöttük fel. Másnapra kifinomult a technikánk, féloldalasan egész jól bírtam. Továbbra is azt mondom, hogy a mai tei az igazi. Legalábbis ilyen körülmények között, mert a babakocsiról sem mondanék le semmi pénzért.
 |
| Koncetre készülve |
Ez volt tehát Boró első tusványosa, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése