Persze ez még nem tudatos és ha panaszosan mondogatja, akkor dáddáddá-ra vált, mindenesetre az elmúlt időben napi rendszerességgel ismételgeti ezeket a szótagokat. Probálgatja különböző hangmagassággal előadni tudományát, közben kuncog és örül, ha visszamosolyog rá valaki.
A hangok nagyon lefoglalják mostanság úgy séta közben, mint játszáskor. Most fedezte fel igazán, hogy milyen jó móka a zörgők rázása, a csörgők dobálása. Sokszor még hunyorít, amint a kezében hevesen lóbálja a játékait. Fél szemmel nézem, mikor koppan a műanyag vagy fajáték a fején, mert a zörgetés közben épp a sebességen van a lényeg, illetve azon, hogy minél hangosabb legyen az a tárgy. Ha csak feléje nyújtok egy zörgőt, szinte repdes örörmében: "heeehhh" - mondja és örömmel nyúl utána. Hasonlóan reagál ha valaki közel hajol hozzá: rögvest megbabrálná, megtépászná "áldozatát" :)
Nemcsak a zörgő játékoknak van nagy sikere, hanem azoknak, amelyek gumiból vagy szilikonból vannak és vizesre lehet őket nyálazni, bírják a rágást, szopogatást. Fröcsköl a nyál a szilikon muffinformáról (egyik nagy kedvenc) és a cumijáról, csorog a nyál az álláról és ruhájáról szinte mindig. Mégiscsak közeledünk a fogakhoz, gondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése