Amennyire imádja a gyümölcsöt - bármilyen félét, mennyiségben és vegyítésben - annyira nem állhatja a főtt zöldségeket. Szinte hihetetlen, hogy míg délelőtt óriási adag gyümölcspépet képes megenni, majd a gyümölcskoktélt meginni, a délutánra megfőzött zöldségleves-péptől undorodik vagy csak nagy kínok között eszi meg. Nemhogy nem tátja a száját, amikor a kanalat a szájához viszem, hanem sokszor összeszorítja az ajkait és tüntetően ki sem nyitja. Ha mégis sikerül belopni egy kiskanálnyi pépet, akkor keserves arccal néz, hogy ezzel most mit kezdjen. Ha játékot adok a kezébe, hogy elvonjam a figyemét, akkor sikerül becsempészni a kaját, viszont annyira lefoglalja a játszás, hogy "elfelejt" nyelni. Ilyenkor felgyül az étel a szájában és hosszú percekig nem nyel csak babrál vagy ha hozzászólok, rám mosolyog, teli szájjal nevet, majd kifolyik a kaja a szájából. Ennél már csak az jobb, amikor a pép-fárasztási akciót megszakít egy tüsszentés és akkor nemcsak ő, hanem én is talpig zöldséges vagyok. Mérges nem voltam még, a reakcióin inkább mosolyogtam csak, igyekszem a lehető leghiggadtabban kezelni a helyzetet és apait anyait beleadni a főzésbe, arra gondolok, hátha a főztömmel van a gond, és nem ízlik a kiscsajnak, mert nem ízletes. Egy biztos, nekem is a gyümölcs jobban ízlik, de az már neki nem elég, valami táplálóbbra is szükség van már.
 |
| Ha gyümölcsről van szó, ekkora szájat tudok tátani |
Legutóbb úgy döntöttem, amit a hütőben találok, és Boróka már eheti, mindent belefőzök a levesébe, hátha... Így aztán murok, krumpli, petrezselyem, brokkoli, hagyma, cékla főzve, olivaolaj, aztán reszelt alma és kis citrom főleg azért, hogy közelítsünk a gyömölcs ízéhez. Így frissen talán tíz kiskanálnyit sikerült megetetni vele, s mivel ez az eddigi alkalmakhoz képest "nagy" adagnak számított, a maradékot gyorsan hütőbe és mélyhütőbe raktam porciózva. Persze másnap és harmadnap már ugyanolyan gyengén fogyasztotta, mint korábban: több folyt az előkére, a törlőrongyra, s az én nadrágomra, mint amennyi bement, így maradt a cici. Vajon csak frissen szereti, újramelegítve már nincs jó íze? Hmm..
Az is lehet, hogy kellőképpen éhes kell legyen ahhoz, hogy nagyobb lelkesedéssel egye, de ha nagyon "kiéheztetem", akkor azért lesz hisztis, mert már éhes és én egy ilyen dzsujszpájsszal állok elő.
Holnap veszek pulykahúst. Ez a legújabb projekt. Állítólag édeskés a húsa, hátha szerencsével járok. Következik a húsleves. Hajrá Boró!
Gyopi, nyugodtan ízesítsd az ételeket: pici só, pici bors, bazsalikom, sőt egy késhegyni vegetát is beletehetsz a vízbe, amiben főzöd a zöldségeket.... Ők hatványozottan érzik még a füszerek ízét, ezért elegendő nagyon kis mennyiség is belőlük és akkor az nem ártalmas a babóknak (mindkét fiam füszeresen ette a kajákat, másképp kínlódtam - még a bolti bébipapiba is tettem mindig pici sót, borst és citromlevet, hogy ne utasítsák vissza)
VálaszTörlésNa, én is megszólalok:) nem azért, mert tudom a tutit, csak hátha segít, amit én tapasztaltam. Eszternek én is készítettem rengeteg pépet, ahogy a könyvek írják meg a doktornők javasolják. Eszter persze nem ette meg őket. Szerintem sem voltak túl finomak. Domit aztán már mindennel megkínáltuk, amit mi ettünk, persze, bizonyos határokon belül, és amúgy sem főzünk túl fűszeresen. Nem tudom, hogy e két eltérő kezdésnek köszönhető, de Eszter mai napig válogatós és nem nagyon eszik zöldséget, Dominiknak nemigen tudunk adni olyat, amit ne enne meg.
VálaszTörlésKét lehetségem van, úgy látom, vagy nekiállok valamilyen módon ízesíteni a kaját, s addig "fűszerezem", míg eltalálom az ízlését vagy gyümölcsön és anyatejen nő majd fel a kiscsaj, amíg már "mindenevő" lesz :D
VálaszTörlés