A gargalizálást követően a nyelvnyújtogatás jött be divatba. Ezt mostmár reggel-délben-este műveli. Az ég is laskás - szokták mondani, Boróra átírva ez úgy működik, hogy az ég is nyálas, mert a nyelvnyújtogatással párhuzamosan nyálazgat folyamatosan, a blúzok a teljes mellkasán és az ujjakon nyálasok. Persze besegít az ökleivel is. Továbbra is gyúrja őket, most már sétálás közben is. Végetért az agyonöltöztetés periódusa, amikor szegény gyereknek semmi esélye nem volt megmozdulni, most már - örömére - ügyesen megragadja a fa golyócskákat, amik az orra előtt csüngnek a babakocsiban, illetve amikor már megunja a cumit, akkor jöhet az ökölszopogatás.
A másik nagy újdonság, a kacarászás, amolyan kuncogás-féle. Eddig háromszor sikerült neki ezzel meglepni a szüleit. Amikor először hallottam épp Matyi barátjával ült szemben a pihenőszékben és meg voltam győződve, hogy a legénykét hallom, de amint odanéztem, kiderült, hogy Boróka kuncog. Bejön neki a kissrác - levontuk a következtetést. Aztán pár nappal később az ölemben tartottam és épp az udvaron egerésztünk mind a négyen: Tamással az udvarprojektet tisztáztuk, Zsemle körülöttünk futkorászott, egyszer csak kuncogni kezdett a legkisebb családtag. Valószínű Zsemle ugrabugrálása tetszett neki. Jókedvű volt ma este is, amikor apja a mellkasára fektette és szemeződtek, mosoly, nyálazás, kuncogás, gargalizálás .... Nem hittem volna, hogy még alvás is lesz ebből a feldobott hangulatból. És mégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése