Azt hiszem legtöbb egy hónapja kezdődött és még mindig nem lábaltunk ki ebből az időszakból. Tapasztaltabb anyukák nyugalomra intenek, mert (egy picit megnyugtat a tudat) nem mi vagyunk az egyedüli olyan eset, ahol a baba egy idő után nem tűri a babakocsiban ülést. Szerencsére oda még nem jutottunk (remélhetőleg, nem is fogunk), hogy be se tudjam tenni a kocsiba, tény az, hogy kénytelen voltam lerövidíteni a sétáinkat és alternatív megoldásokhoz is folyamodni.
Márciusban fordult elő legelőször, hogy egy hosszabb sétánk végén, amikor már hazafele vettük egyébként is az irányt, Boró keserves sírásba kezdett. A sírás aztán hisztibe csapott át és bármivel probáltam csitítani, csupán akkor csitult ez a lelkiállapota, amikor ölbe vettem. Nagy krokodill-könnyek csüngtek a szemében és szipogott. Így bandukoltunk hazafele: plédbe csavarva, s tolva a babakocsit magam előtt. Korábban még azt gondoltam, velünk ilyesmi nem fordulhat elő, mert láttam én még így sétálni anyukákat, de azt reméltem, ez nálunk nem következik be. És mégis.
Eleinte arra gondoltam, hogy biztosan melege van, mert márciusban még a mózeses, bélelt dobozában, vízszintes pozícióban sétáltattam. Akkor raktam félre a "dobozt" és bevezettük az enyhén döltött, babakocsizást, hogy szellőzzön is és lásson is, ha szeretné. Kiderült, hogy ez sem elég mindig. Kitakarom, betakarom, simítom az arcát a pléddel, több pozícióba is mozgatgatom a fekvőjét, huzigálom a kocsi kóberjét, hogy ne süssön a nap a szemébe, mert attól még "mérgesebb" a Drága, aztán előkerül a tea, majd a csingilingi játékokkal való bohóckodás, s amikor már semmi sem segít, akkor csak az ölbevétel oldja meg a problémát. Ha beáll a végetnemérő hiszti, akkor az egyedüli megoldás, ölbe kapni a gyerkőcöt, s egy kézzel irányítani a kocsit, vagy ha már nincs messze az otthonunk, akkor felvesszük a vészsebességet és hazaszáguldunk az ordító gyermekkel. Ez, sajnos, ilyen és nem egyszeri alkalom. Néznek a járókelők, de nincs mit tegyek. Általában egy röpke alvás erejéig rendben van még a babakocsizás, utána is képes figyelni egy darabig, de sokáig nem bírja... Azzal bíztatom magam, hogy majd csak elnövi, hiszen más velünk egykorúak is hasonló cipőben járnak, a nagyobbacskák, pedig már vígan újságolják, hogy a kocsi ismét divatba jött. Már aki nem adta fel és csak hordozókendővel, vagy kenguruval hozza-viszi gyermekét.
Mostanában a Mai Tei-el barátkozunk. Kölcsönkértünk egyet, hogy probálgassuk, mennyire válik be. Hát, miután már rajtam csüng a baba, mondhatom, kényelmes, de semmiképp sem cserélném le végérvényesen a babakocsit egy ilyen hordozóre. Alkalmanként (bevásárlás olyan boltokban, ahova egyébként kocsival maceráns lenne bejutni, vagy ha valahova sietni kell és a kocsikázás csak lassít, illetve buszozáskor, mozgólépcsőzékor stb.) megfelelőnek tartom, de nem állandó jelleggel. Egyrészt külön stratégia kidolgozását igényeli, amíg felkötöm magamra, ha a gyerek nyűgös, akkor épp csak az én ügyetlenkedésem nem hiányzik (ok, ezt meg lehet szokni, gyakorlat kérdése), viszont a váltáska használata ilyenkor esik, így csak hátitáskába lehet pakolni és a szükséges kellékek, mint telefon és pénztárca elérhető helyen kell hogy legyen, másként a magamra aggatott karácsonyfát elég nehéz útközben lehámozni. A törénethez az is hozzátartozik, hogy a ruházkodásra nagyon oda kell figyelni. Még nem tudom elképzelni, hogy nyáron mit vennék magamra, hogy sem én, sem a gyerek ne gyúljon be hordozás közben, tény az, hogy eddig valahányszor magamra kötöttem Borót, az lett a vége, hogy napsütésben sokat egy helyben nem voltam képes állni, mert folyt rólam a víz. Ugyanez érvényes egyébként a kengurura, meg gondolom a kendőre is.
A sok faxni mellett, amit itt felsoroltam, elmondhatom, hogy a Mai Tei egy nagyon hasznos kellék és a kenguruhoz képest sokkal kényelmesebb, nem húzza a vállam. Sokat vaciláltam, hogy milyen hordozót vennék, hát erre szavazok. Aztán a mindenféle negatívumot valahogy kiküszöböljük. Több száz és ezer anyuka hordja ilyenben a babáját, ők is megoldják. Nálunk is fog működni. Fő az optimizmus, s a legfontosabb ugyis az, hogy ne nyürizzen a Kicsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése