Esős délutánok

Rossz időben olyan vagyok én is, mint egy zsimbes kisgyerek. Miután pénteken egész nap bent kellett kuksolni, abban reménykedtem, hogy bár szombaton kidughatjuk az orrunkat a levegőre, de ha nem esik az eső, akkor fúj a szél, s ha egyik sem, akkor hideg, bizonytalan idő van, épp a sarokig lehet elmenni, s azt is autóval. Boró nem volt nyűgösebb az előző napokhoz képest, én annál inkább. Engem a bent maradással lehet a legjobban büntetni, rájöttem. Nem mintha, itthon nem lennének el nem végzett feladatok, de azokhoz mindig kevesebb kedvem van, mint másra.

Ma (második nap a négy fal között) már percenként néztem ki az ablakon és jeleztem, hogy nini kisütött a nap, de a következő percben, amint Tamás is odanézett, már be is borult. Így mondtunk le a vármezői kiruccanásról is. Maradt a házi munka és az álmos délután.

Legalább bepótoltam a régóta halasztott gyereksarok kialakítási teendőket. Boró születése óta a közös szobánk egyik fala hófehéren várta, hogy valami rákerüljön. Sokat nézegettem a falra tehető díszeket, rajzfilmfigurákat és rajzokat, csingilingiket, vásznakat, míg aztán a tapétaszerű tavaszi kompozíció mellett döntöttem. Nem giccses, de nem is mindennapi és nem túlzottan lányos. Inkább kedvesnek mondanám, mert vidám színösszeállítás, virágok, pillangók, szitaktők, pici madarak.

És a természetközeli hangulatkeltés másik eleme az óriás lapialakú baldakin, ami nemcsak a kiságy fölé hajol, hanem a pelenkázóig is benyúlik, így ráakaszthattam a csüngő bogarakat.

Szóval ennek a felragasztásával és a lapi beállításával el lehet tötyizni egy egész délelőttöt. A nagy rendezkedés közepette Boró elaludt a nagyágy közepén.

Az idő miatt is álmosabbak vagyunk. Boró alvókájával sincs gond. Pénteken pl. hármas alvó estet rendeztünk. Senkit nem kellett különösebben ringatni. Tamás bebújt mellénk, miközben a kicsi szopizott, ő aludt el leghamarabb, aztán Boró szundizott el, végül én is arra ébredtem, hogy elállt a karom. Igyekeztem az ágy recsegésével senkit fel nem ébreszteni, így óvatosan előbányásztam egy könyvet az éjjeli szekrényről és fél kézzel forgatgattam a Segítség, szülők lettünk c. könyv lapjait....

Végülis el lehet ütni az ilyen esős délutánokat is, de azért ha legalább egy rövid sétával tarkíthatjuk a napot, nem bánom!