Babás húsvét

Bizony, a húsvét immár a második keresztény ünnepünk, amelyet babánkkal töltünk. Bár a húsvétnak korántsem volt családunkban olyan ünnepi hangulata, mint a karácsonynak, néhány szokás mégiscsak él vagy éltetjük. Borzasztó nagy változásokat nem hozott ez az alkalom életünkben amiért már hárman vagyunk, hiszen ugyanúgy a szabadnapok egyikén kirándulni mentünk (akár az elmúlt évek során), beiktattuk a családi ebédet/vacsorát is a programba és locsolókat is fogadtunk. Igaz, minden egyes programpont valamelyeset módosult, de gyökeres változást nem tudnék említeni.



Locsolóváró Törpilla-ruha

 Vannak akik hetekig vagy legalább napokig takarítanak húsvét előtt. Ez mondjuk nálunk másfél napos tevés-vevésre rövidült le, ebből kifolyólag az ablakaink nem voltak patyolat tiszták és még itt-ott végigfuthattam volna a portörlővel, de megelégedtünk azzal, hogy nem volt rendetlenség, kosz a házban, sikerült terített asztallal, muffinokkal és ropival, virágokkal, illetve néhány húsvéti lógólábúval és csüngő dísszel megadni az ünnepi hangulatot. A tojásfestésből kihúztam magam, mert arra már tényleg nem jutott idő, így potyáztam néhány piros tojást anyuméktól. Ünneplőt öltött az egész család és nem maradt el a szokásos tejes kávé kaláccsal, reggelire.

A locsolók számát illetően... hát mondhatom, hogy a szokásos menet: órákig pangás, aztán egy óra alatt háromszor is csengetnek. Igaz, lényegesen kevesebben jöttek már el, mint azokban az években, amikor még otthon laktam, a szüleimnél, egyrészt azért is mert az osztálytársak és barátok körében már kevésbé "divat" a locsolás, másrészt az anyuék korosztálya és ismerősei hozzám már nem jön el. Annyira nem bántam. Inkább attól tartottam, hogy akkor érkeznek majd a vendégek, amikor épp szoptatnom kell, és nem lesz aki beengedje őket, de az első locsolón kivül (amikor még háziruhában csoszogtam fel s alá, Boró pedig egy szál bodyban és harisnyában várta a gyümölcsköktélját), illetve az utolsó bejelentkezőn kivül (akkor csengettek, amikor épp fürdettem Borót, a szobában szaunába illő meleg, tamás pedig még nem volt itthon, tehát a locsolókat max. Zsemle engedhette volna be), mindenkit sikerült tisztességesen fogadni, cseverészni, tojással kínálni, babát mutogatni :)

A hétvégéhez hozzá tartozik az is, hogy a szombat estétől vasárnap délutánig tartó időt a Bucsinon töltöttük a barátokkal.

Délutáni altatás a teraszon

A nagy kihívást a Boró elaltatása jelentette: új környezet, új szagok, új levegő, új ágy... Hát ne mondom, hogy pik-pak elaludt a kiscsaj, de nem volt ördöngős az este. Valószínűleg egy picit túl meleg volt a faház emeletén található szobánkban, másrészt, úgy tűnik, mérföldkőhöz érkeztünk: végetért a hasonaltatás periódusa. Bár nem kéne három éjszakából még levonni a következtetést, de tény, hogy Borót már nem tudom hason elaltatni. Eleinte féltem, hogy háton nem alussza majd végig az éjszakát, mert könnyebben megébred, de a Bucsinon is végigaludta és itthon is, viszont az altatás annyival lett nehezebb, hogy meg kell várjam, amíg jó mélyen elalszik a nagyágyban, majd csak azután emelem át a kiságyába.

A takaró szükségszerű elem az altatáshoz

Minden esetre, a közös ágyban alvás nem leányálom, legalábbis nekem nem volt az. Éjszaka minden neszre, fordulásra, köhintésre, sóhajra megébredtem, a telefonom fényével figyeltem, hogy Tamás nem fordult-e véletlenül rá a kicsire, de közben én sem mertem sokat mocorogni, nehogy megnyomjam. Szóval csak imádkozom, hogy a kiságyról ne kelljen lemondjunk és Boró ha háton is, de ott aludjon ezután is éjszaka.