Anyaságról ismét

Amikor legelőször írtam erről a témáról, mondhatni, nagyon gyerekcipőben jártam még, igaz, most is még pampós vagyok :)))), de valamivel több gondolat és érzés fogalmazódott meg bennem az elmúlt négy hónap alatt. Általában a szopizások ideje alatt szoktam elmélázni, az a bizonyos tizenöt-húsz perc épp elég arra, hogy én is kikapcsoljam rövid időre a külvilágot....

Ilyenkor születnek olyan gondolatok, mint amiről most írni szeretnék: öt olyan érzést/élményt sorakoztatok fel, amelyek mélyen bevésődtek emlékezetembe. Biztos vagyok benne, hogy néhány hónap múlva gyarapodni fog ez a sor, gyermekem újabb és újabb élményekben részesít majd.
Ettől csodálatos az anyaság!

1. Gyermekem világra jövetelének pillanata. Az a röpke pillanat (utólag egy szempillantásnak tűnik), amikor már a feje kibújt, majd érezhettem a végtagjait kicsúszni, s végül megpillantani azt a törékeny teremtést...
2. Az első szopizás. Csipőficam vizsgálaton jártunk ismét a kórházban, abban a környezetben (néhány emelettel lennebb), ahol négy hónappal korábban alig tudtam lépegetni a folyosón, majd több órás várakozás után megszületett Boró. Szóval a kórházban bevillant ismét az első szopizás élménye. Engem meglepetésszerűen ért, mert fogalmam sem volt, mit is kell csinálnom, gyermekem viszont annál találékonyabb volt.

A Boró kéztartása mai napig változatlan

3. A gyermeki érintés (simogatás). Ahogy teltek a hetek, Boró keze egyre erősebb lett és kapaszkodni már elég hamar elkezdett: blúzomba, melltartómba, láncomba, mikor mi akadt a kezébe. Nyilván ezt nem tudatosan tette, hanem reflexszerűen Szopizás alatt az esetek többségében rendezget, matat, a takarót fogja. Talán a legkellemesebb, amikor tenyerével a cicin pihenteti a kezét. Arról Apa is mesélni tud, milyen az amikor reggelente a nagyágyban valaki matarássza a takarót, a szülők pizsamáját és arcát, s  közben gőgicsél.

Apabűvölés

4. Életre kelt a baba. Rengeteg babám volt kiskoromban. Fésülgettem őket naphosszat, öltözködtünk, takargattan és babaházba raktam. Most meg azon veszem észre magam, hogy ismét babázok, csak egy élő babával: öltöztetem naponta többször, a minap a játékbabám rózsaszínű kezeslábasa került elő, Boró most nőtt bele :). Amikor először etettem kanállal, az ágyban ültünk, őt nekitámasztottam a párnának én meg pizsamában vele szembe, majd kanállal kínáltam neki a levet. Babadolgok, amelyeket húsz évvel ezelőtt a tömbház háta mögött játszodtunk, amikor körömvirágsziromból és petrezselyemlapiból készült levet itattunk a babákkal.
5. Egymásra nevetés pillanata. Egy félmosollyal kezdődött, amikor az egyik délelőtt Boró először elhúzta a szája szélét, aztán következett az az időszak, hogy amint megébredt és hozzászóltam, már mosolyra állt a szeme-szája. Ma már kuncogás is társul a jókedvhez és az igazi boldog kisbabához illő kacaj is elhangzott.

Boró indiánneve: Csupanyál