Többszőr írtam már arról, hogy Borónak be nem áll a szája. Nós, ez az utóbbi időben hatványozottan jelentkezik. Egész nap mond, mond és mond. Van amikor magyarázza épp mivel foglalkozik, mit hova és miért tesz, máskor megállás nélkül kérdezősködik, hogy ki mit csinál, kit hogy hívnak, ki hol van és mi micsoda. Persze, régi jó szokása változatlan, vagyis nyakra főre idéz. Miből? Bármiből, ami nyomot hagyott benne. Sokszor nem is gondolnánk, hogy épp melyik mese hányadik sora, szóváltása, párbeszéde vagy valamelyik ének, népdal refréne maradt meg benne olyannnyira, hogy képes több sort is felidézni. Megtörténik, hogy nem igazán érti mit is mond, de hűségesen mesél és magyaráz, majd várja a reakciót, elmosolyodva, mert tudja, hogy szüleit ezzel mindig meglepi.
 |
| Kofáné |
Ádudi...sákiundó....naszáká, vannak még...rossz gyerekek!
Hetekig füleltünk, vajon épp miből idéz a gyermek, aztán megfejtettük. A mondat végén található vannak még rossz gyerekek, Halász Judit egyik daláról árulkodott, de az igazi fejtörő a mondat első fele volt. Aztán megkerestem azt a koncertet, amit Boró már szerintem ezerszer hallhatott, s azért is énekelgeti előszeretettel. Szóval a dal elején Halász Judit megkérdi a közönségben ülő gyerekeket, szerintük ki a rossz gyerek. A hallgatóságból pedig mindenféle válasz érkezik, amelyeket az énekesnő felsorol aztán:
Aki hazudik, s aki undok, rosszakat mond... vannak még... rossz gyerekek!
ádudi= (aki) hazudik
sákiundó = s aki undok
noszáká = rosszakat mond
S, hogy meg ne feledkezzünk még néhány gyöngyszemről, íme a Boró féle hízelgés formái:
- "Gyere szívem!" - s azzal megragadja Nóra-babát és beülteti a babakocsiba
- "Egyem meg a szívedet!" - a testvérét simogatja, s ezzel a szöveggel szokta levenni Dédit a lábáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése