2013. november 19., kedd

Kétgyerekes apró örömök

Mindig jókat nevettem az olyan listákon, amelyek interneten keringenek vagy lapokban bukkanunk rájuk: öt, tíz vagy tizenöt pont, ami az anyákra, sokgyerekesekre, szaranyákra stb. illik. Valamelyik nap én is megfogalmaztam néhány ilyen pontot, ami rám illik, azaz a mostani életvitelemre. Eddig mindenkinek azt mondtam, aki kérdezte, hogy bírjuk: JÓL, még nem éreztük, hogy megfutamodnánk. Hát, kopogjuk le, egyelőre így is van. Sejtem, hogy mulandó az érzés, de örülök, amíg büszkén kijelenthetem: még élek és nem diliztem be :p S akkor, íme néhány apróság, amely feldobja a napjaim, már ha teljesül bár egy ezek közül. Ki hitte volna, hogy ezeknek is örülni fogok valaha:
  • ha sikerül még a délelőtti órákban letusolni, persze erre a tevékenységre max. 5 perc adatik, hiszen az alatt is a Kicsi ki-bekóslat a fürdőben (nulla intimitás), a Picinek meg jó esetben ennyi idő alatt nem megy el teljesen a türelme. Hajmosás/beszárítás az már luxus, erre olyankor van csak lehetőség, ha az apjuk is itthon van. Egy fogmosás pedig maga a tökély
  • ha a saját reggelim több egy szelet vajas kenyérnél, amit nem lábon eszek meg az asztal sarkán
  • ha sikerül ébren átvészelni az éjszakai altatásmaratont, ami kb. 9 óra magasságában kezdődik, és legalább 11ig eltart (előbb Pici, aztán rövid szünet után a Kicsi következik). A szünetben muszály egyek-igyak valamit, tisztára olyan ez, mint egy maratoni futóverseny megállója.
  • ha altatás után leülhetek a gép elé pötyögni, internetezni, cseverészni, s nem a telefonomról kell szerencsétlenkedjek, félkézzel és miniature képeken böngésszem a rólunk feltöltött képeket, szövegeket
  • ha a délutáni alvás mindkét csemetére érvényes, ez legtöbb egy óra szokott lenni, amikor párhuzamosan mindketten alusznak, olyankor nekiszökök egy gyümölcskompótnak vagy madártejnek, s mint az őrült úgy tekerem be
  • ha bár a leves első két kanalát úgy tudom lenyelni, hogy velem szemben üljön a kedves férjem és közben még két szót tudjak is vele váltani. Ha a második fogásig is eljutottunk, anélkül, hogy a Kicsit a wc-ről ne kelljen lehámozzuk vagy a Pici cumiját visszarakjuk, az már szintén a tökéletesség fele közelít
Mert így szép az élet!

1 megjegyzés: