Ha végre itt az ősz...

Ki mondta, hogy csak a nyári nagy melegben érezheti jól magát a kiscsalád a szabadban? Nem véletlenül az ősz a kedvenc évszakom, pontosabban, az ilyen őszi napok, mint amelyeknek mostanában örülhetünk. Picit hosszabb előkészületet igényel az elindulásunk, mert ugye több réteg ruha kerül a gyerekre, de annál jobban nem esik semmi, mint napsütésben, enyhén hüvöskés időben rugdosni a faleveleket, tolni a babakocsit, megkeresni a nyugodt parkokat, hosszasan bámulni Boróval a galambokat...

A napokban felfedeztem, hogy nem érdemes a Vársétányig elkocsikázni, van egy közelebbi fás park a központban, amely még csendesebb, mint az előbbi. A régi szülészet melletti parkocskát átalakították játszótérré úgy, hogy közben megőrizték a sok zöldet. Kevés autó jár arra, így sikerült a Boró alvóprogramját is kitolni, D-vitamin-kúrán volt (napsugár-vadászaton) és aránylag friss levegőt szívhatott.

Miután több hétvégén keresztül "kigödéztük" magunkat, a változatosság kedvéért legutóbb Borzonton töltöttünk két napot. A hét elején még bizonytalanul készültem a táborba, gondolván, ha mégis rossz időnk lesz, megfázik a Kicsi és unalmas lesz végig bent ülni, de szerencsére kitartott az indián nyár. Drága semmittevéssel telt el a hétvége, ugyanakkor épp ezzel a lazító programmal, az éjszakai csillagos éggel, a verőfényes napsütéssel, a tábortűzzel, az énekléssel, gyergyói levegővel, közös hintázással és traccspartikkal feltöltődve jöttünk haza. Nagyon szeretem ezeket a napokat, ezerszer jobban, mint az itthon töltött sablonos, zimankós napokat, kimozdulni a rutinos életvitelből. Ez kell a családunk boldogságához.

D-vitamin kúrán