Hétköznapi móka

Egyszerű huncutságokkal fel lehet dobni a kiscsaj hangulatát. Olyan dolgokkal foglalja le magát időnként, amelyekre nem is gondoltam volna. A kreativítás és a spontaneitás a kulcsa mindennek, vagyis az, hogy az elkeseredéshez közeli pillanatban épp mit kapok ki egy fiokból, a táskámból vagy a polcról. A ház majd minden sarkában vannak olyan "varázselemek", amelyek "tűzvész" esetén jól fognak.

Ilyen a konyhában a műanyag tölcsér, a krumplitörő, a habverő, a kenyeres kosár és a tányéralátétek. A konyhában számára két elérhető fiok van, de míg régebb huzigálta őket, mostnában ez nem hozza lázba (szerencsére), vszínű azóta, hogy a nagyobbik fiokba becsípte egyszer az ujjacskáját. Szóval ott nagy rámolás nincs vagy legalábbis eddig nem volt.

Az etetőszékben általában a szilikon sütemény-formák kerülnek a kezébe, amelyeket jól lehet majszolni, s ha lekerülnek a földre (az esetek 99 százalékában), legalább nem csörömpölnek. Az etetőszék másik nagy trükkje, a pusziadás. Vera-mama tanította meg a csöppséget arra, hogy kérjen és kapjon is puszit a buksijára. Elég, ha megkérdezzük tőle, "kérsz puszit?", előredől, s nyújtja a fejét, mert jöhet a puszi. Ennivaló.

Enyhén maszatos

A nappaliban a legjobb móka felállni a lehető legizgalmasabb helyeken: pelusos dobozra, játéktárolóra, puffokra, kisasztalba támaszkodni, ha lehet mindenhol és minél többszőr. Büszkén felhúzza magát, kuncog közben, majd egy kézzel tartja magát, mutagat vagy nyújtja a kezét, hogy valaki fogja meg. Lépegetni eddig csak a kiságyban oldalazott.

Finom ez a fadolog, egyelőre csak "kóstolgatom"

A terítéskor Boró a legnagyobb segítségem. Általában két tál nedves ruhával érkezem fel a nappaliba. Régebb ez a tevékenység akkor zajlott, ha ő épp aludt, de most már kimondottan akkor időzítem a terítést, ha ébren van, mert nagyon élvezi tenni-venni a cuccokat. Az a játék, hogy kipakol mindent a tálakból, aztán vissza, felteszi a fejére, majd huzigálja a szárítóról lecsüngő ingujjakat, lábszárakat.

A kicsi szobában a zoknis kosár a legizgalmasabb: kirámolni a zoknikat, kirázni, forgatni, dobálni, kóstolgatni őket, odanyújtani anyának, s törölni velük a földet... ki gondolná, hogy van ennél érdekesebb tevékenység.

Büszke zoknirámoló

A nagyszülőknél is megvan már a rituálé. Egyik helyen a színes hütőmágneseket, a vitrinre felragasztott képeket és a fürge halakat kell szemügyre venni minden alkalommal, a másik nagyszülőknél az unokatesó fotóját, a kalapos babát és a katibogaras, pillangós ajtórajzot kell végigmutogatni. A szokásos terepszemle után jöhet a mászkálás, újság- és folyóiratrámolás, állatosnaptár nézegetés, a mama ékszeresdobozának a babrálása.