Buborék: Kerítés, elkerítés, bekerítés

Kiskapuval vagy kerítéssel szereltük fel a lakást, amikor Boró nekifogott négykézlábazni. Bár eddig még nem kisérelt a lépcsők közelébe sem menni, biztonságosabbnak tűnt így az élet, s egy fokkal nyugodtabbak vagyunk így. További biztonsági és szobakellék-mentési intézkedések következtek. A nappaliban bomlasztottuk a botanikus kertet, s átszerveztük a földre tett növények egy részét, arra gondolva, hogy majd gyomlálás, kiborítás, földkóstolgatás meg lapitépés következik. No, semmi ilyesmi nem történt, de azért csak a minimális zöldet hagytuk elérhető helyen. Úgy látszik egyelőre a virágok nem hozzák lázba a kiscsajt.

Annál inkább érdeklik őt a földön kúszó és falból lógó huzalok. Bármelyiket megbabrálja, megkóstolja, s teszi-veszi. Ha nincs bedugva a konektorba, nem is zavarna, de valahogy a bedugott telefontöltők nyálazása nem túl nyugtató. Tanulság: telefont csak polcon töltünk, laptopot pedig az ágy mögött. Persze, maradnak még érdekfeszítő helyek a nappaliban, mint pl. a tévéasztal, abban ugyanis fényes kütyük porosodnak, tele gombokkal, kijelzőkkel, amiket lehet tekergetni, nyomogatni. Ezt előszeretettel műveljük a nagyszülőknél is. Nagyon jó, ha kéznél van egy díszpárna vagy kis puff, mert azzal MÉG láthatlanná tehetünk egy-két ilyen izgalmasnak tűnő helyet (pl.Apa borgyűjteménye).

Amikor kiderült, hogy elég sok ilyen nem kimondottan bababarát sarkunk van, arra gondoltam, hogy ezeket leválaszthatnánk a nappaliban egy kerítéssel, ne kelljen percenként hátranézzek mosogatás közben. Másrészt az egész házat sem tudom állandóan patyolat tisztán tartani. A futószőnyegek elhelyezése is csak részben oldotta meg a problémát. Azt tényleg nem szeretném, hogy épp mindenhova bejárása legyen. Úgy gondolom, elég nagy a mozgástere, nem kényszerítettem bele nap mind nap egy hempergőbe, és azt sem akarom, hogy ha a mosdóba kell mennem vagy épp a mosokonyhába, akkor mindig "lepasszoljam" a járókába vagy a kiságyba. (Igaz, mostanában ha tusolok ő a járókából figyel a fürdőben, de hamar megunja már ezeket a szűk helyeket).

Így esett a választás a babakarámra. Igen, furcsán hangzik ez az elnevezés. Én is most tanultam :) Valójában olyan mint egy kerítés, csak teljes kört lehet csinálni belőle, a babaágy rácsaihoz hasonló szerkezet, csak nincs alja, de van ajtaja. Szóval néhány hónapig használható csupán, amíg elindul a gyerek, mert gondolom, utána már azt is felfedezi, hogy lehet kinyitni az ajtót.

Grimaszoljak?

Két opciónk volt: vagy elkerítem az előszobát a nappalitól, (de akkor még mindig ücsöröghet a lábam alatt, között, mellett a konyhában, s frászolok a csempére eséstől, meg a felfázástól) vagy őt kerítem be a játékaival, s színes szőnyegével. A második változat mellett döntöttünk. Meglepően jól bevált ez a szerkezet. Hosszú ideig eljátszik benne és úgy gondolom, hogy sokat segít a mozgásfejlődésében is, főleg ami a felállást és lépegetést illeti. Korábban a leglehetetlenebb és legveszélyesebb helyeken állt fel, s suppant is eleget. Most viszont ügyesen fogózkodik a rácsban, s lépeget, oldalazva.