Tátáááá - ezzel kezdődött a dumaparti. Hetekig, s mondhatom, hogy már több mint egy hónapja ez volt a sláger. Egy rövid ideig a táj-táj is működött, aztán szüneteltettük az integetést, de néhány napja újrakezdtük ezt is. Persze stílusosan nyomja most: mutató ujjával integet, magyaráz. Közben megmutatja hol van a lámpa, s minden ami magasban van, néha Zsemlét is megkeressük. Mosolygósan mutogat, ha ismerős arcokat lát, olyan IT-módra. Boldog, ha az általa kiszemelt személy odanyújtja ujját az övéhez.
Úgy vettük észre, hogy a T betűs szavak a kedvencei, azok mennek a legkönnyebben. Hiába probálkozunk a Mámá-val vagy Baba-val, figyel, ránk mosolyog, majd alaposan rávágja: Tátááá. A második értelmes T betűsünk a Tessék. Azt játszodtuk, hogy odaadtam neki egy játékot, majd visszakértem és közben a tessék-köszönöm-et ismételgettem, míg egyszer sejpítősen, szégyenlősen, halkan elkezdte ő is: Tessszé. Ezt mondogatja már egy pár napja, ha adunk neki valamit és mondjuk is, hogy tessék, ő is válaszol.
Ma este újabb produkcióval lepett meg. Állingált a kiságyban, s minket nézett, mi pedig hecceltük: szólítgattuk, kacagtattuk, s mondtuk, hogy mozogjon a rácsok mögött, táncoljon. Csak ennyi kellett neki. A Tánci hallatán, rázendített, és egész este ennek a szónak örült: Táánszi-táánszi, ismételgette, szűntelen.
Állathangok közül az oroszlán a király! Ezt kevésbé tudatosan (néha kérésre is összejön) produkálja. Már-már túlzásba is viszi, s félek bereked egyszer, mert ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, akkor a Kis akaratos, előkapja a oroszlánmérgét és morrog. Annyira élvezi ezt a hangot, hogy időnként jókedvében is morrog, ha társaságban, játszóházban, üzletben vagy utcán tartozkodunk. Csitítani is kell időnként, habár más anyukák megnyugtattak, hogy nem egyedi jelenségről van szó, mert ilyen állati módon nyilvánul meg néha más baba is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése