Néhány hónappal ezelőtt probálkoztunk már a bili-üggyel, de az akkori sikertelenséget (három nap után csak kifeszítette magát és prünyizett, nem lehetett többet ráültetni) a bilinek és az éretlenségnek tudtuk be, így elraktuk a zöld ülőkét egy kicsit "pihenni". Vásároltunk egy kényelmesebbnek tűnő, szék alakút, s idén újrakezdtük a bili-projektet. Nyilván, nem akarom most elszólni magam, de az elmúlt napok sikere mégis arra következtetett, hogy jó úton haladunk.
A jól bevált módszerünkhöz folyamodtunk, a gyerekdalokhoz. Okosak vagyunk, ugye, mi szülők? Miután leszokott a gyerekdalos ebédről, most ismét előkaptuk ezt a bolondítást, csak a bilizésnél. De egyelőre használ. :)
Reggel, na jó, az túlzás, hogy reggel, inkább délelőtt, amikor feltápászkodunk az ágyból az első utunk elhúzni a függönyt, majd előkészítjük a terepet a bilizéshez. Egyelőre felrakom a bilit a matracunkra, hogy ne fázzon meg és maradjon melegben, két párnát egymásra helyezek, rá a telefonom, youtube, gyerekdalok, Borót beültetem "mozizni", s betakarom a lábát. Az első két nap csak a pisika jött össze, de annak is nagyon megörültünk. Tegnap és ma pedig a nagydolog is összejött. Felöltöztünk, majd kisétáltunk a wc-ig, s ott útnak eresztettük a termést, Boró pedig lehúzta a wc-t.
Taps, dícséret, meg minden.
Közben gyarapodik a "szókincsünk". A bilizés kapcsán a mai újdonság, amit többszőr elismételt: kaka. Irtó aranyosan és alaposan kezdi mondani, hogy apa, baba, papa, mama, anya, íz-íz (víz). Finomodott a hinta-palinta is, időnként magától rázendít: hííta-pajata-ra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése