Már nem hónapokban mérjük

Napokban, hetekben, majd hónapokban mértük gyermekünk életkorát, s minden hónap 14. ünneplésre adott okot, 2012. december 14. viszont évfordulót jelentett, ugyanis betöltötte lányunk az első életévét.

Időm és kedvem is volt átgondolni ezt az eseményt, azt szerettem volna, ha ő nem is fog emlékezni erre a szülinapjára, legalább teremtsünk olyan hangulatot a tizennegyedikét érintő napokon, amikor elemiben érezheti magát,szüleivel, családtagokkal, pajtásokkal egyaránt. Arra gondoltam, ha most 1 gyerek mellett nem foglalkozom ezzel mélyrehatóan, kettő mellett biztos nem lesz már ennyi türelmem és időm.

Így aztán Apával közösen kitaláltuk, hogy a leggyakrabban használt beceneve, a Kukac köré építjük a "tematikát". Így sokkal könnyebb volt gondolkodni, a kivitelezés néha sántított, de nem baj. Megszületett a kukacos meghívó, a kis barátoknak szóló, megrendeltük a kukacátortát, beszereztünk néhány hosszukás lufit is, amit főként dekorácinak szántunk, aztán játékszerré alakult. Boró Apró vendégeinek pedig csíptetős kukaccal díszített piros almát adtunk. Úgy tűnt más is ráhangolódott erre a motívumra, mert az ajándékok között bizony felbukkant a húzható, csipogó, zörgő, világító kukac is. Sőt Vera-mama szerint ezt a dátumot a Kukac-világnapjává is nevezhetnénk ezután. Nyilván ezt a poént, azaz a kukacozást már többszőr nem lehet elsütni, hiszen, egy év elteltével már nem is olyan apró forgó, kúszó buba, a mi Borókánk. Kezdem egyre nagyosabbnak látni.

A három (család, kis barátok) plusz egy (játszóház) naposra sikerült ünneplés picit túl soknak bizonyult. Így visszatekintve, nekünk szülőknek kimerítő volt, így jövőtől kurtább programot szervezünk. Tény, hogy Boró jól bírta a vendéglátást, pörgött az élet körülötte, s a sok új guruló, zenélő, zörgő, építhető játék nagyon lázba hozta.

December közepén Apával többszőr elméláztunk a valósággal elröpült egy év fölött. Mindketten nyugtáztuk, hogy áldott jó gyermekünk van, élvezet volt átélni és nem átvészelni az elmúlt tizenkét hónapot. Egy ilyen gyerek annyira elkényezteti a szülőket, hogy félő, ha beigazolódik az a mondás, miszerint a testvérek általában nem hasonlítanak temperamentumra, meg viselkedésre, megnyilvánulásban stb. egymásra, akkor nagyokat fogunk nyelni. :p