A legnagyobb fordulat, aminek igencsak örülünk, hogy Boró leszokott a gyerekdalos ebédelésről. A kényszer rávezette a kiscsajt, hogy hókuszpókusz nélkül megegye a főtt kaját, amellyel hónapokig hadakéroztunk. A hargitafürdői szilveszterezéskor nem volt lehetőségünk állandó és jóminőségű internetkapcsolathoz jutni, így a youtubera sem lehetett felcsatlakozni, gyerekdalok hiányában kellett megegye az üveges kaját. Ebédre ott nem kotyvasztottam neki semmi extrát, hanem az üzletből megvett üveges finomságokat ette, meglepően nagy mennyiségben. Biztosan a friss levegő is közrejátszott, meg a társaság, amely elvonta a figyelmét. Aztán hazajöttünk, s itt, a hagyományosan elkészített ennivalót is eszi, tátja a száját különösebb unszolás nélkül. Persze, azért egy-két játék kell a kezébe, de szerencsére tavaly óta nem kell órákig rimánkodni az evéssel. A darabos kajákat továbbra sem élvezi, de ez a legkevesebb, a botmixer kéznél van.
December 20. óta nem szopizik. Már jóval azelőtt is csak a reggeli szopizás maradt, aztán ahogy betöltötte az egy évet, úgy döntöttem, a hajnali szopizáskor is bevetjük a tejport. Nem láttam rajta, hogy megviselte volna a váltást, amint meglátja a cumisüveget, rajong érte, tépi ki a kezemből, majd alszik tovább. Nekem még néhány napig a tej elapadásával kellett bajlódnom. Amikor nagyon feszített, fejtem egy kicsit, illetve mivel éreztem, hogy becsomósodna egy utolsó "búcsúszopizással" segített rajtam a lányom. Az összebújások persze nem maradtak ki és ezt nem is bánom, a déli elalváskor, ill. este és reggel is igényli, hogy mellébújjak. Fogja a kezem és szereti ha arcába szuszogok. Mindkettőnknek jól esik így.
Év végén eldöntöttem, hogy megyek Apával sízni. Nem hoztam meg könnyen a döntést, hónapokig rágtuk magunkat a témán. Aztán felsorakoztattuk mindazokat az érveket, amelyek a menés mellett szólnak, így január végén egy hétre mamáékkal marad az egyévesünk. A körülmények adottak, biztosan jó kezekben marad, ettől nem félünk. Nekünk, szülőknek nagy lélegzetvételre lesz szükségünk, inkább magunkat féltem, mint őt. Attól tartok a legjobban, hogyan fogad majd minket tíznapos hiányunk után :s
Vajon miről maradunk le? Benne van a pakliban, hogy épp ebben az időszakban indul majd el, merthogy ha kétkézzel vagy akár egy kézzel vezetjük, ügyesen totyog már, a védőnő szerint pedig hetek kérdése, és megteszi az első önálló lépéseit... Aztán lehet kibújnak az első fogai. Ki tudja. Egyelőre még semmi sehol, de ha az anyja példáját követi, akkor egy év egy hónaposan megjelenhetnek a fogacskák is. :)
Rámol. Néhány hónappal ezelőtt még azzal dicsekedtem, hogy a lányomat nem hozzák lázba a konyha fiokjai. No, ezt is megcáfolta, mert most már ez az egyik legjobb móka, kirámolni a műanyag edényes konyhafiokot, a szaloncukros tálikót, a távirányító tartót, a zoknis dobozt és a saját szekrényének alsó fiokját. Úgy dobálja ki ezekből a holmikat, hogy minden szanaszét repül.
A galagyolás egyre intenzívebb. Kevés az értelmesen kimondott szótag, illetve megfejthető szó, a maga nyelvén viszont annál többet motyorog. Amint kinyitja a szemét (sőt még álmában is) "mond", megállás nélkül, hangsúlyozva, sokszor komolyan, mintha értelmesen akarna valamit közölni. Az értelmesnek vélt legújabb "szavai": nincs, tente, szia, ti-ti (tik-tak), hiiita-paji (hinta-palinta), ety (egy), csi-csi (csip-csip csóka), kaki (Kati). Hangutánzás: mi-mi (cica), hú-hú (vonat), sssz (kígyó). Mutogatós gyerekdalok: Csip-csip csóka, Kerekecske dombocska, Ici-pici pókocska...kisütött a nap is..
Kaki :) hmmm
VálaszTörlés