Farsang

Lejárt ugyan a nagy farsangolások ideje, az utolsó száz méter után mi is csatlakoztunk az eseményhez. A tavalyi Mikulás-buli helyszínén gyűlt össze ma délután néhány apróság, szülőkkel, keresztszülőkkel, barátokkal. Kb. fele annyian jöttek el az eseményre, mint tavaly decemberben, de ezt annyira nem bántuk, mert nem kellett folyton azt figyelni mikor tapossák le a Kicsiket.

Ami a készülődést illeti, talán a sütés több időt vett fel, mint a kosztüm kigondolása, elkészítése. A nagy felhajtásra még ráérünk. A Farsangi mulatságra fánkot kértek a szervezők, de én ilyen komplex dolgokra nem vállalkoztam, így maradt a jól bevállt banános-muffin recept (mellesleg jó választás volt, mert mind elfogyott). Mialatt aludt a kisasszony, elkészült a beugrónk, kosárba raktuk, hogy adjuk meg a módját, aztán vártuk a "sminkesünket" :) Kati - sajnos nem tudom itt visszaadni azt a hangsúlyt, ahogyan Boró szólítgatta Katit, azt érdemes hallani - bevállalta a nagy mesterművet: oroszlánbajszot, orrot, szeplőt varázsolt az arcára. Mindannyiunk meglepetésére, Boró tűrte a festegetést. Igaz, egy annyit segítettünk a helyzeten, hogy lefoglaltuk a gyerekdal-repertoárral. Ruhája már tavaly óta van, hiszen még akkor beszereztünk egy pihe-piha anyagú kezeslábast, oroszlánmintásat. Eddig házi ruhának használtuk, mert kitűnően tudott benne masírozni, sőt már távolról sem olyan trottyos, mint tavaly volt, de célnak megfelel. Ennyit az előkészületekről.

Izgalmas pillanatok mindenki számára

Művész és mesterműve

Ok, azt mondanom sem kell, hogy Kati korábbi jóslata, miszerint késni fogunk Boró óvodai szerepéről, s rohanunk az autóhoz, becsípjük a pillangó szárnyait, copfjait pedig az autóban fogom megkötni, majdnem beigazolódott. Különbség csak annyi volt, hogy Boró még meg sem érte az óvodás kort és már farsangol, az autóba pedig nem csíptük be az oroszlánfüleket, de a szinte egy órás késés okozta pánik közben hol a cumira ragadt oroszlán-szeplőket törölgettem, hol a kezét kellett tisztítsam, mert ugye a "smink" talán a játszóházban száradt meg igazán az arcán.

"Tudd meg, az én orrom szebb!"

A helyszínen kis időbe telt, amíg belerázódott a nagy pörgésbe. Az első percekben lecövekelt a terem közepén, s mozdulni sem akart, csak tátott szájjal figyelte a körülötte ugrabugráló és rohangáló állatokat (jelmezek közt az állatok domináltak), szorította a kezében az öltözőben talált labdát, majd valaki a kezébe nyomott egy mini pom-pont. Aztán elindult a régi kedvence, a kis házikó fele. Egy ideig vezetgetni kellett, egyedül nem volt hajlandó járni, max. mászni, a Farsang végére viszont már egészen feloldódott: visongott, s szinte szaladt egyedül. Élvezte a felfújhatós csúszdát is, jobban, mint tavaly decemberben és persze a kajás asztalt, oda mindenképpen muszály volt többszőr is visszatérni.

Hoppá!

A többiek hova szaladnak?

Farsangolók egy része