Apróságok az apróságról

Akinek nincs kicsi babája nem tudja vagy már felnőtt a gyereke, elfelejtette, hogy egy-egy kis apróság a picur életében, bizony, nagy dolognak számít, és az anya szinte minden ilyen kis rezzenésre felfigyel. Ha az arcán egy árnyalattal rózsaszínűbb a bőre, ha többet fordítja a fejét egyik irányba mint a másikba, ha a megszokottnál többet nyálazik vagy egy picivel is magasabbra emeli a mellkasát, mint korábban, ezekre mind-mind felkapjuk a fejünk, nézegetjük, vizsgálgatjuk és minden új teljesítménynek örülünk. Legalábbis én ilyen vagyok.

Sokminden változott az elmúlt három hónap alatt. A leglátványosabb ezek közül az, hogy Boró sokkal "értelmesebb" és nagyosabb, mint egy hónappal ezelőtt, de még egy hét alatt is változik. Az értelmes alatt, nyilván, nem arra gondolok, hogy már elszámol ötig, hanem arra, hogy átlépett az alvó-evő-kakiló fázison. Ennél többről szól már az élete. Néz. Figyel. Fordítja a fejét a hang irányába és követi a szemével a mozgást. Ha közel hajolunk hozzá és mondókázunk, énekelgetünk, ő is próbálja utánozni: száját kerekíti, s ha jókedvű, akkor "mondikál" a maga módján. A mosoly most már napi rendszerességgel előbukkan és heves kar-láb mozgással társul, illetve, ha nagyon behevül kuncog, köhint. A buborékfujás buborék-prüszkölésbe is átcsap, képes hosszasan játszani a nyálával, amit gyakran lekortyint, így nagyokat nyel vagy köhög tőle. Előszeretettel szopogatja az ökeleit. Mindkettőt. S van amikor az ujjaival kapirgál a szájában, még öklendezett is emiatt, közben meg a szája körül és a mellkasán minden csupa nyál. A cumi azért még kelendő, de ha rákap a kezére, akkor kiköpi a cumit vagy addig gyúrja a szája körül a kezét, amig kipiszkálja a szilikon-darabot.

Megfogta a zörgő-oroszlánt. Nem tudatosan tette, hanem én adtam a kezébe, de ezt az egy játékát meg tudja markolászni, mert puha és átéri az ujjaival, s egy kis ideig tudja tartani. Szintén a kezével huzigálja a takarót is, hol a sajátját, hol a miénket fogja meg.

A hasonaltatás meghozta a gyümölcsét: nagyon ügyesen tartja a fejét, ha hasra tesszük napközben. Legújabban az apja mellkasáról bámulja a világot és hason fekve kacarászik az apjára, közben meg folyik a nyálacskája.

A szopizás körül is érdekességek történnek. Továbbra is fekve szopizunk, legalábbis nekem is így kényelmesebb és ő is úgy nyugodtabb, de az ülő pozíciót is megszokta. Áttértünk a napi ötszöri szopizásra, ami nem jelenteti azt, hogy csökkenne a súlya. Ha négy óra telik el két papa között, jobban szívja a tejcsit, ugyanúgy kiüríti a cicit. Újabban többször előfordul, hogy megizzad a feje szopizáskor, gondolom, hogy a kifejtett energia miatt, mert nem a takargatás vagy a ruha vastagsága az oka. Vannak hisztis szopizások is, amikor kapkod jobbra-balra, habzsol és azt az érzést kelti, mintha nem jönne elég gyorsan, mégis, ha megnézem, folyik rendesen, illetve legújabban 3-4 szívás után meg-megpihen, levegőt vesz. Kb. olyan a mozgása mint a gyorsúszóknak, amikor kiemelik a fejüket a vízből levegőt venni, majd visszadugják a víz alá. E cifraságoktól eltekintve Boró meghaladta az 5 kg-t, ami szerintem megfelelő.

Megbarátkozott a teával is. Bár a doktor bácsi szerint kanállal kellene kapja, maceránsnak tartottam, főleg, ha nem otthon vagyunk, így a cumisüveg mellett döntöttünk. Eleinte úgy tűnt, hogy csak játszik a cumival, sőt köpte ki és öklendezett tőle. Megédesítettem egy mokkás kanálnyi mézzel és megmelegítettem. Itta. Aztán rájöttem, hogy nem a méz, hanem a tea hőmérséklete volt a nyerő, így ha nem volt muszály, nem használtuk többet az édesítést. A tea szinte mindig nálunk van, s nagy hiszti esetén bevetjük ezt a mentőövet.

Valamelyest javult a kommunikáció köztünk. Nem azt állítom, hogy mindig tudom a sírása okát, de talán, jobban felismerem, mint eleinte, ha csak unatkozik, ha éhes vagy ha álmos. Ez utóbbiról jut eszembe, hogy már dörzsölte a szemét és orrát, illetve pirosabbak voltak a szemei, amikor álmos volt. Tudjuk azt is, hogy ha a meleg, szőrös takarója az arcát súrolja, szívesen beletúrja arcát és könnyebben elalszik a melegben.