A kihagyhatatlan élmény

Több mint tíz éve július végén kötelező programunk valamilyen módon megjelenni a tusnádfürdői táborban, de főként a Szent Anna tónál. Két éve a megszokottól eltérően, nem motorral és nemcsak kettesben utaztunk le a tett helyszínére, hanem pocaklakóval. Akkor már a sátrazást is felváltotta a normal szálláshely. Óvatosan kóstolgattam a Szent Anna vizét, de a megmártozásról akkor sem mondtam le. Ez már hagyomány.

Két éve Boróval a pocakomban

Tavaly már Borót is vittük. Ő is ücsöröghetett a parton, aztán szegénykét végigcipeltük a táborban, a koncerteken és néptáncos sátrakban. Elég meredek ötlet volt, de kivitelezhető, hiszen még abban a korban símán felkötözhettem magamra, így szimbiózisban elvoltunk ketten. Idén ezt a felállítást nem mertem bevállalni, hiszen az ölembe nem vehettem volna és az éjszakázást sem egy ekkora gyereknek találták ki. Szállásunk nem volt. Utolsó percben találtuk ki a kirándulásunk forgatókönyvét. Azaz kétlépésben utazunk Tusnádfürdőre: első nap csak Gödéig megyünk, kialusszuk magunkat és másnap Boróbaba nélkül, csak Zselykével folytatjuk utunkat a táborba. S egy éjszaka vagy féléjszaka erejéig meghúzódunk a Katiék lakásán a társaságunk többi tagjával közösen. Ez a kirándulás tulajdonképpen a tavas élmény mellett a barátokról szól, akik nélkül nem is mennénk.

Boró szívesen, gond nélkül maradt Gödén a nagyszülőkkel. A számtalan új élmény annyira lekötötte, hogy szinte egyáltalán nem hiányolt minket. Amikor indulásra készen álltunk és bepakoltunk az autóba, akkor azért megszólalt, hogy a "Manó is beül", de könnyen megtörtént a témaváltás, mert a patakászásnál izgalmasabb játék nincs is egy városi gyereknek. Reggel-délben-este a patakocska, a lovacskák és bocik, Márton bácsi és a szekere, Mazsa kutya és a locsipocsi volt a sláger. Unatkozni nem lehet ilyen körülmények között, sem a pesztráknak, sem a pesztráltnak :)

Nekünk bizony hiányzott a kiscsaj. Többszőr emlegettük. Útban Tusnád fele, Apa többszőr hátrafordult az autóban, hogy meglesse mit csinál a kiscsaj, de a széke üres volt. Az óránkra nézve tudtuk, hogy kb. mikor épp melyik programpontnál tarthat a lányunk. A koncertek előtt gyülekező tömegben láttam még olyan elvetemülteket, mint amilyenek mi vagyunk: pocakos anyukákat, kisgyerekkel, két törpével, egyik kisebb volt, mint a másik. Szóval ez nem kuriózum Tusványoson. De azért mi nyugtáztuk, hogy az éjszakába nyúló koncertezés nem lett volna Borónak való.

A Szent Anna tavat Zselykével is megkóstoltattam. Igaz, mindössze öt perc állt a rendelkezésemre, amíg zuhogni kezdett az eső, muszály volt megmártóznom. Nagyon kívántam. Kellemes volt, mint mindig, nem túl hideg, ugyanolyan gyönyörűen vad. Jól esett.

Idén Zselyke kóstolhatta meg